Multik és fenntarthatóság

Kevés szülő tudja, de a Lego 2018 óta építőelemei egy részét cukornádból előállított polietilénből készíti. A legtöbb ilyen darab a Lombház nevet kapott szettben van, ugyanis csak a puhább alkatrészeknél tudják használni a növényi műanyagot, mint amilyenek a fák, a bokrok, a levelek. Az építőelemek egyébként minőségüket, tapintásukat tekintve nem különböznek a hagyományosaktól, és a Lego célja, hogy 2030-ra az összes termékét növényi műanyagból gyártsa. Ehhez azonban még fejlesztik a megfelelő alternatívát, ami a klasszikus legókockákat is helyettesítheti majd. A jelenlegi megoldást csak az elemek öt százalékánál tudják alkalmazni.

Emellett most januártól kezdve már nem használnak műanyag zacskót a kockák elkülönítésére a dobozokon belül, helyette papírtasakokra váltottak. Ám a Lego azért is környezetbarátabb, mint sok más játék, mert tartós: a mai gyerekek a szüleik legójával kezdik, az elemek ritkán mennek tönkre, és olyan értéket képviselnek, hogy senki nem dobja őket a kukába, a régi készletekért nem csekély pénzt lehet kérni az internetes vásár­tereken.

A Lego emellett energetikai fenntarthatóságra is törekszik, így többek között a nyíregyházi gyára mellé is napelempark épül, ami az energiaszükséglet 40-50 százalékát fogja fedezni. A cégcsoport ugyanis 2032-re 37 százalékkal szeretné csökkenteni gyárai szén-dioxid-kibocsátását, jövőre pedig tízzel a vízhasználatát.

Környezetvédelem a kozmetikában

A legnagyobb cégeknek Európában 2017 óta kötelező kiadniuk a pénzügyi mellett az éves fenntarthatósági jelentésüket is, amelynek be kell mutatnia tevékenységük környezeti és társadalmi hatásait. Az élenjáró vállalatok ugyanakkor már korábban elkezdték ezeket számba venni világszerte, azóta készülnek különböző listák a leginkább igyekvő márkákról. Például a nonprofit CDP szervezet 2020-ban több mint 9600 vállalat környezeti adatait monitorozta, ezek a világpiacon mozgó tőke több mint 50 százalékát fedik le. Három területet vizsgálnak, a klímaváltozás elleni küzdelmet, a vízbiztonságot és az erdők védelmét. Az abszolút első helyen a L’Oréal áll, amely eddig a legtöbbször, immár ötödik éve mindhárom területen A minősítést kapott. Egyébként évente tíznél kevesebb cég szokta elérni ezt a szintet, legutóbb a Danone, a HP és az Unilever szerepelt jól az ismertebbek közül. Mások által készített összesítésekben a Siemens, a Philips, a Johnson & Johnson, a Henkel, a Nokia, a Telenor, a Vodafone és a Coca-Cola is az első százban szerepel.

A L’Oréal ötvenmillió eurós környezeti befektetéssel járult hozzá a körforgásos gazdaság fejlődéséhez, ötvenmillióval pedig a tengeri és erdei ökoszisztémák helyreállításához. 2005 óta a csoport üzemeinek és elosztóközpontjai­nak szén-dioxid-kibocsátása 78 százalékkal csökkent, miközben a termelés 37 százalékkal nőtt. 35 telephelyük – köztük 14 gyár – lett ugyanis karbonsemleges, vagyis ezek kizárólag megújuló energiát használnak. 2025-re tervezik az összeset átalakítani.

2013-ban kezdték meg termékeik környezeti és társadalmi hatásainak felmérését, igyekezvén javítani azokon. Így 2019 végére állításuk szerint az összes termék 85 százaléka javult ilyen szempontból, fele részt a csomagolás változásának köszönhetően.

Előremutató az is, hogy bevezetnek egy rendszert, ami A-tól E-ig osztályozza termékeik környezeti lábnyomát. Egyelőre csak a Garnier márkát minősítették, és arról is csak a francia honlapon lehet tájékozódni. Az értékelést független szakértőkkel hitelesítették, és idővel kiterjesztik más országokra és márkákra is.

A visszajelzés fontossága

Az egyes szervezetek által összeállított listák egyébként elég eltérőek, mivel nehéz nagyvállalatok széles körét összehasonlítani, és azt is látni, hogy részben valóban a megvalósított fejlesztések, de nagyobbrészt csak az ígéretek alapján rangsorolhatóak a cégek. Mindenesetre az Unilever több helyen is szerepel, a cégcsoport többek között a Magnum, a Carte D’Or, a Dove, a Rama, a Lipton, a Rexona, az Axe, a Domestos, a Flóraszept és a Baba márkákat tömöríti. A vállalat korábban egész gyártói hálózatában húsz százalékkal mérsékelte az energiafogyasztást, ők 2039-re a tervezik a teljes karbonsemlegességet. Érdekes és rövid távú cél, hogy 2023-ra teljesen elhagyják az erdőirtással előállított alapanyagokat, tehát nem használnak majd ilyen területről származó pálmaolajat, szóját, teát, papírt és kakaót. Szintén érdekes a Cif ecorefill nevű termékük, amit nálunk is lehet kapni, egy tízszeres koncentrátumot tartalmazó utántöltő, amit otthon kell hígítani: a csomagolása így 75 százalékkal kevesebb műanyagból készül, 97 százalékkal kevesebb vizet kell szállítani, és az ebből adódó üvegházgáz-kibocsátás is alacsonyabb. Maga a csomagolás teljes egészében újrahasznosítható, és újrahasznosított műanyagból is készül. Emellett – sajnos csak külföldön – számos üzletben sampon- és mosószer-újratöltő pontokat nyitottak, de az Axe tusfürdők flakonjai nálunk is 50 százalékban tartalmaznak újrahasznosított műanyagot, illetve a Dove teljes termékpalettája itthon is 100 százalékban újrahasznosított csomagolással kerül az üzletekbe.

Az Unilever is tervezi, hogy mind a 70 ezer termékét ellátja karboncímkével.

– A szokásaink megváltozásához szükség van visszajelzésre a cselekedeteink hatásáról – mondja Csizmadia Máté agrárközgazdász, pszichológus, a Zöld Pszichológia blog szerzője. – A klímaváltozással kapcsolatban is probléma, hogy a tetteink következményei sokszor nem látszanak, és ugyanez igaz a környezetbarát cselekedetekre is. A zöldítés egyik legfontosabb része tehát az információ átadása, de ez eléggé ritka. Mit és milyen hatással tesz a vállalkozás, és ha valamit változtat, annak milyen következményei vannak? Ha ezt valaki kihagyja, akkor a zöldítés csak marketing marad. Az látszik, hogy az új generáció egy jó részében magasabb fordulatszámon pörög a világmegváltó szándék, ezért fogyasztóként és alkalmazottként is fontos lesz számára a vállalatok fenntarthatóságra való törekvése. Ők vissza fognak hatni választásaikkal a nagyvállalatokra.

Továbbadni, ami működik

A Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) abban segíti a tagvállalatait, hogy a fenntartható fejlődés elveit átültethessék a gazdasági gyakorlatba, összegyűjti és átadja a már megvalósult, élenjáró üzleti megoldásokat, illetve képzéseket tart.

– A karbonsemleges gazdaság innovációt igényel, de ez nemcsak feladat, hanem egyben lehetőség is, illetve a versenyképesség előfeltétele. A hosszú távon gondolkodó cégek erre már rájöttek – mondja Márta Irén, a szervezet igazgatója. Ő többek között a Rossmannt hozza fel példaként, amely 30-40 százalékban már fenntarthatósági minősítéssel rendelkező termékeket értékesít; az Essi­tyt, ami papír kéztörlőket forgalmaz, de vissza is gyűjti a használtakat; a Hei­neken Magyarországot, ami 2008-hoz képest 23 százalékkal kevesebb vízből főzi a söreit, a gyártásból, hűtésből fakadó szén-dioxid-kibocsátása pedig 50 százalékkal csökkent 2008 óta. Ezenfelül a gyártás során keletkező szerves hulladék 90 százalékát újrahasznosítják, részben állatok táplálására fordítva.

A vállalat szívében

– A nyugati piacon ma már nem tud érvényesülni egy cég, ha nem tesz erőfeszítéseket a fenntartható működésért – véli Ürge-Vorsatz Diána fizikus és klímakutató. – Persze, ebből elég sok „zöldre festés” is születik, amikor látszatmegoldásokat vagy egyenesen káros tevékenységeket igyekeznek környezetbarátnak feltüntetni. Erre klasszikus példa az, amikor a H&M energetikai hasznosításnak titulálta az eladatlan ruhák elégetését, hiszen az egész cég működése több sebből vérzik az ázsiai munkások alulfizetésétől kezdve a vegyszerrel szennyezett víz folyókba öntésén át addig, hogy az eladatlan ruhát jótékonysági célokra is fel lehetne ajánlani. Vannak fokozatai a fenntarthatóságra való törekvésnek. A gyárak felszerelése napelemes erőművel erőteljes lépés, de a legjobb az, ha az adott cég tevékenységének a lényegét igyekszik fenntarthatóvá tenni. Erre jó példa a Lego.

Ugyanakkor a klímakutató szerint azok a kezdeményezések is fontosak, amikor egy olajipari cég, mint a Mol, zöldíteni igyekszik egy benzinkutat, napelemmel és növényfallal felszerelve. Ez ugyanis egy látványos üzenet, ami továbbgyűrűzik az emberek körében. Hasonló kezdeményezése az olajipari nagyvállalatnak az autómegosztó megoldásokban való részvétele a Mol Limóval.

– Lehet azt érzékelni, hogy egy vállalat szívből próbálja-e más irányba fordítani a kormányt a lehetőségeihez mérten, vagy hazug kommunikációt folytat – állapítja meg a klímakutató. – De a vállalati kultúrának még változnia kell, például egy nagyvállalat vezetője érkezhet egy tárgyalásra egy hatalmas hibrid kocsival, de autómegosztóval érkezni szegényesnek, erőtlennek tűnne, biciklivel pedig egyenesen különcnek. Ezenkívül a részvénytársaságok a növekedés kényszerpályájára vannak állítva a részvényesek miatt, viszont sok esetben ez visz bele társadalmi vagy környezeti szempontból fenntarthatatlan tevékenységekbe. Tehát a vállalati formákon is igazítani kellene.

Tettek helyett búcsúcédulák

Európában 2005 óta él a kibocsátáskereskedelmi rendszer, aminek lényege, hogy évről évre csökken a kiadott szén-dioxid-kvóták mennyisége, így a cégek kénytelenek csökkenteni a kibocsátásukat, vagy az egyre drágább kvótákból vásárolni a szennyezésük ellentételezéseként.

– Ez olyan lett, mint a búcsúcédula, amivel a középkorban megvehették az emberek a bűneikért a bocsánatot. Olyan, mintha az orvos azt tanácsolná, diétázzunk az egészségünk érdekében, mi pedig másnak fizetnénk, hogy fogyjon le helyettünk. Nincs értelme igazából, nem hozta azt a csökkenést, amit vártunk tőle – állapítja meg Ürge-Vorsatz Diána.

Egy másik hasonló búcsúcédula az olyan repülő- és vonatjegy, szállodában töltött éjszaka vagy egyéb szolgáltatás, aminek karbonlábnyomát kiválthatjuk pár euróért drágábban.

– Ezek általában faültetést takarnak, de az így létrehozott erdők sokszor halálra vannak ítélve, átgondolatlanul telepítik őket, csak arról szólnak, hogy legyen a feladat letudva. Még rosszabb, ha tájidegen, invazív fajokat ültetnek a gyorsabb eredményért – mondja a klímakutató.

Ezek a megoldások azért ütnek vissza, mert nem csökkentik a kibocsátást, hanem lehetővé teszik, hogy ugyanúgy éljünk tovább, csak drágábban és lelkiismeret-furdalás nélkül. A legjobb az, ha meg sem történik a szennyezés, ebben a vállalatoknak, fogyasztóknak egyaránt felelősségük van.