Fotó: MTVA/Bizományosi: Róka László
Hirdetés

Érdekes felállás alakult ki az utóbbi hónapokban oroszkérdésben. A társadalomnak a valamilyen módon állást foglaló része két táborra szakadt: egy nyíltan, radikálisan, leegyszerűsítően oroszellenesre, és egy a kérdést ennél bonyolultabban látó, sok kérdésben inkább az oroszok narratíváit elfogadó részre. Pontos felmérések erről nem készültek, de ránézésre az az ember érzése, hogy azok, akik nem lelkesednek Ukrajna területi integritásáért hősi halált halni, és inkább hajlamosak a konfliktusban nem kizárólag az oroszok felelősségét látni, éppen azok az emberek, akik korábban a magyar szuverenitás iránti elkötelezettséggel kimondottan orosz- (pontosabban szovjet-) ellenesek voltak. Míg az oroszok kérlelhetetlen bírálói mintha azok közül kerülnének ki, akik (vagy akiknek felmenői, szellemi példaképei) lelkesen fogadták a felszabadító és hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatokat. Ők most gyűlölik, ami orosz; betiltanának Csajkovszkijtól az orosz krémtortáig és az orosz rulettől a Zenit Szentpétervár focicsapatáig mindent, ami csak erre a szerintük vérszomjas, borzasztó népre emlékeztet.

A társadalmi konszenzus érdekében lenne egy építő javaslatom. Az orosz invázió ellen felszólalók követeljék a Szabadság téri szovjet emlékmű eltávolítását, és ezt minden bizonnyal a másik oldal is támogatni fogja. Így legalább volna egy kérdés, amiben teljes nemzeti közmegegyezés kerekedne.

Korábban írtuk