Fotó: T. Szántó György/Demokrata
Hirdetés

– A napokban nyílt meg a Mathias Corvinus Collegium brüsszeli irodája. Mi a feladata?

– Például hogy diákokat fogadjunk otthonról és itt, ahol közelről láthatják, miképpen működnek bizonyos politikai műhelyek, tanítsuk, képezzük őket. Az iroda ezenkívül egyfajta agytrösztként is funkcionál majd, ahová nemcsak Magyarországról, de más országokból is érkeznek elemzők, kutatók. Harmadik feladatunk pedig az, hogy újfajta és hiteles narratívával mutassuk be az EU-ban a valódi Magyarországot. Áttörve ezzel a korábbi hamis hírek, hamis vádak, koncepciózus jelentések falát.

– Mit szól az uniós vezetés a magyar kezdeményezéshez, tapasztalnak támadásokat?

– Nem, inkább azt tapasztaljuk, hogy az uniós elit igyekszik elhallgatni az iroda hírét. Ez régi balliberális technika, jól ismerhetik a magyarok, a hazai ellenzék is sokszor használja. De kétséges, mire jutnak vele. Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy az elhallgatás megtöréséhez én kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezem a nyugati tudományos életben és a médiában is. Utóbbi azért is fontos, hogy meg tudjuk változtatni a tömegtájékoztatásban jellemző magyar­ellenes hangot és stílust. Nem az elit véleménye a lényeg számunkra, mi azon a képen akarunk javítani, amit a médián keresztül kap a nyugati közvélemény Magyarországról.

Korábban írtuk

– Mi az uniós elit terve az akaratának és parancsainak ellenálló Magyarországgal? Végzetesen lejáratni, hitelteleníteni, démonizálni?

– Mindenekelőtt karanténba akarják szorítani azokat a politikusokat, közéleti személyiségeket, akik erőteljesen képviselik a magyar nemzeti érdekeket. Úgy gondolják, ha sikerül őket elhallgattatni, akkor a média már könnyen átformálja az egyszerű emberek tudatát. Ahogy történt ez Nyugaton. Korábban visszahallottam, hogy a brüsszeli vezetés azt hiszi, az iroda a migrációt helyezi a középpontba. Tévednek! Az iroda hivatalos megalakulását egy konferencia kísérte, amelyen például az európai oktatás helyzete, mondjuk úgy, hogy romló állapota volt a téma, a múzeumok sorsa, jelentősége, azaz szellemi, kulturális örökségünk.

– Tulajdonképpen mi a baj a nemzeti érdekek képviseletével?

– A brüsszeli oligarchia úgy gondolja, hogy jobban tudja, mi kell a népnek, mint a nép maga. Ezért a társadalom, pontosabban a szavazók nélkül akar döntést hozni gyakorlatilag minden kérdésben. Néha cinikusan úgy fogalmaznak, hogy meg kell szabadítani az egyszerű embereket a nagy és súlyos kérdések terhétől. A demokráciát már csak egyfajta közösségi játékként értelmezik.

– Magyarország ellenségei a populizmus helyett új fogalmakat használnak: választási autokrácia, nem teljes demokrácia, demokratikus visszacsúszás… Hová akarnak kilyukadni mindezzel?

– Orwell jól leírta a nyelvi háború természetét. A végső cél a szólásszabadság lerombolása, a kritikai hangok elnémítása és a fogalmak fölötti uralom. Furcsa ez attól a politikai elittől, amely egyébként a szabadság, így a szólás- és véleményszabadság, összességében pedig a demokrácia és a jogállamiság felkent bajnokaként igyekszik tündökölni. Egy kritikai mondatért időnként már börtönbüntetést is kaphat valaki Nyugaton. De nem ez a legördögibb az egészben, hanem az, hogy a folyamatos presszió öncenzúrára, vagyis a szavaktól, sőt a gondolatoktól való félelemre idomítja az embereket. Az öncenzúra következő lépcsőfoka a teljes közöny, majd pedig a tragikus önfeladás.

– A jogállamisághoz kapcsolódó ellentmondás a Magyarországnak járó uniós források visszatartása. Ennek a pénznek a hiánya komoly feszültségeket okoz idehaza, elég, ha csak a pedagógustüntetésekre gondolunk…

– Csak az a jog fontos és érvényes a brüsszeli elit számára, amely őt szolgálja. Ha kell, kiforgatja a létező szabályokat is, amit teljesen törvényesnek, vagy ahogy ők mondanák, jogállaminak tart. Azt is látni, hogy a Magyarországgal szembeni zsarolásnak nincs vége. El akarnak menni a végsőkig. Hiába módosított számos törvényt Brüsszel követelésére a hazai parlament, mindig újabb és újabb feltételeket támasztanak. Most például az igazságügy terén kötekednek.

– Javíthatna Magyarország brüsszeli helyzetén a nemzeti erők olyan felülkerekedése, mint a svéd vagy az olasz választáson?

– Sajnos ennél előbbre tart az uniós oligarchák által gerjesztett folyamat. Be kell vallanunk, hogy sok nyugati ember ad hitelt annak a manipuláltan negatív képnek, amit a média tár elé Magyarországról vagy Lengyelországról. Ez különösen igaz az elit köreire. Egy nyugati konferencián az olvasás fontosságáról, a nevelésben betöltött szerepéről beszéltem. Valaki hirtelen felszólalt, Magyarországot vádolta. Nem ezt volt a téma, de ő vádaskodott. Amikor a végén elment mellettem a folyosón, azt bökte oda nekem, hogy fasiszta söpredék vagyok.

– Nem lehet, hogy az hergelte fel az illetőt, amit az olvasás fontosságól mondott?

– Mindentől dühösek lesznek az efféle emberek, ha érintjük a kultúra, a hagyományok, a nemzeti örökség ügyét. Már jóval korábban elkezdődött az a nyugati kultúrharc, amely minden nemzetet el akar vágni a gyökereitől. Ez az agresszió főleg a fiatalokra koncentrál. Hiszen ha elveszik tőlük az identitásukat, akár etnikai, nemzeti értelemben vett tradícióikat vagy például a nemi önazonosságukat, akkor elveszik tőlük életük legfontosabb kapaszkodóit is, és onnan kezdve közönséges bábokká válnak. Az unós oligarchiának az az álláspontja, hogy a döntéseket a szakértőkre, a technokratákra kell bízni. Vagyis a pénzügyi vezetőkre, a bírákra, a társadalomtudományok mérnökeire. Mélységesen lenézik a választott politikusokat és a választókat, akik képviseleti pozíciókba juttatták őket. Igyekeznek a lehető legtöbb döntési lehetőséget kivenni a választók kezéből, különösen ezért olyan ellenszenves számukra a magyarok nemzeti konzultációja.

– De hát mintha épp az általa megvetett politikusokra, politikai kollaboránsokra támaszkodna leginkább a brüsszeli elit!

– Ez csak a látszat, valójában egy kisebb falu tanácselnökeként kezelik őket, akiktől fokozatosan vonják el még a kisebb és ártatlanabb jogköröket is. Ez a sokat hangoztatott és különféle köntösökbe bújtatott föderalizmus lényege.

– Akár értelmes, felelősségtudattal megáldott emberek is alkothatnák a brüsszeli vezetést. Mitől olyanok, amilyenek?

– Tény, hogy folyamatosan tágítani akarják a saját komfortzónájukat, ehhez pedig sok pénz kell. Sokáig azt hittem, hogy nem hülyék, csak cinikusak, tudják, hogy amiről beszélnek, az valójában képtelenség. De azt azt tapasztaltam, hogy nemcsak a jólét érdekli őket, legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb, hogy istennek, a teremtés letéteményesének érezzék magukat. Már a tények és az élet valósága sem hozza zavarba őket, saját, meglehetősen magas, szinte Föld feletti szférájukban élnek.

– A hírek szerint a közismerten liberális szlovák államfő, Zuzana Čaputová lehet a NATO következő főtitkára. Ő egy Soros Györgyhöz kötődő alapítványban és szervezetben is dolgozott korábban. Egyszóval ha Čaputová asszony lesz a NATO főtitkára, akkor a szövetség Soros kezébe kerül, aki ezzel az erővel már sokkal fenyegetőbben léphet fel nemcsak az LMBTQ-propagandáért és a migráció támogatásáért, de akár a demokrácia eltörléséért is…

– Valóban el kellene kerülni Čaputová asszony főtitkári kinevezését. Ezzel együtt sem tartok különösebben az ő elnökségétől, de Soros esetleges NATO-val kapcsolatos terveitől sem. A NATO-t az Egyesült Államok vezeti, lényegében minden Washingtonban dől el, ami az Észak-atlanti Szövetséget érinti. A főtitkári poszt súlytalan és formális, általában olyan politikusokat ültetnek oda, akik már leszálló ágban vannak. Lehet, hogy ez történik most Čaputová asszonnyal is, hiszen közismert a jelenlegi szlovák állam súlyos válsága.

– Nehéz küzdelemre számít az iroda élén?

– Arra, de abszolút optimista vagyok. Színre lépünk, és már ez is nagyon nagy dolog. Végre ezen a szinten is ellentarthatunk a tengernyi hamis vádnak, a manipulációs hadjáratoknak ott bent, az unió centrumában.