A Magyar Demokrata hetilap főmunkatársa; újságíró1976-ban születtem Budapesten. Gyerekkorom óta szeretek olvasni és írni, a nyomdafesték illata máig lenyűgöz. Az első publikációm a Magyar Fórumban jelent meg olvasói levél formájában 1991-ben. A Demokratának az első lapszám, 1994 Szent István-ünnepe óta olvasója vagyok, 2002 óta pedig munkatársa. Sorsszerűség? Véletlenek nincsenek, ahogy mondani szokták, a véletlen Isten inkognitóban.
További részletek
Vezéreszmém szerint Isten nélkül semmi sincs, vele minden lehetséges, a család szeretetközössége az egyetlen értelmes éltető közeg, a Kárpátok koszorúja ölelte örök, egész hazán kívül nincsen számomra hely.
A toll vagy épp a billentyűzet ezért a szememben az Istenért, családért, hazáért folytatott nemes harc fegyvere. Hitem szerint az újságírás elsősorban nem krónikás küldetés, hanem keresztény magyarságunk sorskérdéseiben folytatandó bajvívás.
Tamási Áronnal vallom: „nevelni kell és tanítani. Eszméket adni, melyekért érdemes élni s amelyeket itthagyni e földön szívfájdalom. Feltámasztani a hitet, hogy csak emberségesnek és igazságszeretőnek érdemes lenni. És elhitetni: magyar légy kibúvó nélkül, mert ha kibújsz, a végén idegen dombon fogod a sebeidet vakargatni.”