Azonnali fegyverszünetet és a béketárgyalások mielőbbi megkezdését szorgalmazó nyilatkozatot fogadott el az Országgyűlés a fideszes és KDNP-s hon­atyák szavazataival, ám – ahogy várható volt – a baloldali képviselők nem támogatták az indítványt. Az ennek kapcsán lefolytatott vitákban is azok álláspontok ütköztek egymásnak, amelyek a háború kitörése óta kétfelé osztják a magyar politikai élet szereplőit.

A kormánypártok úgy gondolják, hogy a magyar nemzeti érdekből kell kiindulni, ezért nem állnak oda egyik háborús fél oldalára sem.

A kabinet erőfeszítéseit az az elképzelés alapozza meg, hogy a konfliktusból adódó, magyar emberekre háruló károkat minimalizálni szükséges, illetve arra kell sarkallni Európa egészét, hogy lépjen fel a vérontás mielőbbi beszüntetése, valamint a béketárgyalások megkezdése érdekében.

Hirdetés

A baloldal háborúval kapcsolatos nézeteit egy brüsszeli politikus, Charles Michel nemrégiben tett kijelentése sűrítette egy rövid mondatba: „Eszkalációt akarunk a béke érdekében.” Ez azt jelenti, hogy további véráldozatot látnak szükségesnek az összecsapások lezárása előtt. Ennek a nézőpontnak az az alapja, hogy az ellenzéki politikusok logikailag odahelyezkednek az egyik harcoló fél oldalára, így számukra a helyes politikai cselekvés mércéjét már nem a magyar emberek szükségletei jelentik.

Ezt a narratívát bontotta ki a Párbeszéd békepárti határozathoz benyújtott, a DK, a Momentum, a Jobbik és az LMP által is támogatott módosító indítványa, amely szerint Magyarországnak át kellene adnia minden olyan eszközt Ukrajna számára, amelyről szövetségeseivel megállapodik. Hogy ez mit jelentene a gyakorlatban, azt sajnos nagyon jól látjuk számos európai ország példájából, melyek számolatlanul ontják a fegyvereket a konfliktuszónába, elnyújtva ezzel a borzalmakat, nem mellesleg gyengítve saját védelmi képességeiket. A módosító indítvány további eleme az inflációt gerjesztő szankciók melletti kiállás rögzítése, függetlenül attól, hogy az előterjesztők is elismerik: a korlátozó intézkedések áldozatokat követelnek azok kivetőitől.

A baloldal egy évvel ezelőtt soha nem látott választási kudarcba futott bele, az oda vezető út pedig éppen azokkal a miniszterelnök-jelölti mondatokkal volt kikövezve, amelyek kísértetiesen hasonlítanak a mostani vitában elhangzottakra: „Magyarországnak mint NATO- és EU-tagnak csatlakoznia kell minden Oroszország elleni szankcióhoz. Ez elvi kérdés – még akkor is, ha ez gazdaságilag árt nekünk. A fegyverszállításokat is támogatnám, amennyiben a NATO és az EU így döntene.” Mint azóta látjuk, mára még olyan NATO- és uniós tagállamok is tankokat, vadászgépeket küldenek a frontokra, amelyek korábban legfeljebb sisakok, illetve emberi élet megóvására alkalmas eszközök átadására voltak hajlandók, így Európa egyre mélyebben bevonódik a konfliktusba.

Hogy a fent idézett mondat Márki-Zay Péter részéről nem elszólás volt, azt világossá tette a baloldali összeborulás minden egyes tagja, és egyértelmű, hogy máig nem gondolták meg magukat. Tordai Bence nemrég erősítette meg azt a még tavaly áprilisban tett kijelentését, hogy Magyarországnak haladéktalanul meg kellene kezdenie a direkt fegyverszállításokat. Sőt, még azzal is megtoldotta, hogy erre azért van szükség, hogy „ne kelljen szégyenkeznünk”. A parlamenti bejutási küszöböt fennállása óta alulról figyelő Párbeszéd társelnökének kijelentése is arra utal, hogy a nemzeti érdek fölé idegen szempontokat helyeznek. A nemzetközi balliberális nyilvánosságban megfogalmazott, erkölcsinek mondott érvek az ő gondolkodásukban felülírják azt is, hogy a szomszédunkban zajló háborúban kárpátaljai magyarok is elesnek.

Fontos megjegyezni, hogy ráadásul a magyarországi baloldal prominensei nem csak úgy tessék-lássék módon álltak ki Brüsszel elhibázott szankciós politikája és a nyugati globalisták háborúpárti irányvonala mellett, hanem éltanulóként igyekeztek rákontrázni azokra. 2022. április 3-án csúfosan megbukott miniszterelnök-jelöltjük már a háború kitörése előtt tizenegy nappal elmondta, hogy kész lenne a Magyar Honvédség élőerőinek Ukrajnába küldésére is. Az azóta Gyurcsány Ferenc pártjához csatlakozott Kocsis-Cake Olivio pedig arról értekezett tavaly márciusban, hogy az orosz gázcsapokat is el kéne zárni.

A hódmezővásárhelyi polgármester jóvoltából persze pontosan tudjuk, hogy az eddig körülírt gondolkodást külföldi elvárásoknak megfelelően tették magukévá. Márki-Zay a választás előtt egy hónappal arról beszélt, hogy olyan tanácsadókra hallgat, mint Wesley Clark vagy Evelyn Farkas, akikről utóbb kiderült, hogy az Action for Democracy, tehát a guruló dollárokat hazánkba juttató szervezet kötelékében adták át instrukcióikat. Hogy ilyen tekintetben az amerikai baloldalhoz köthető szereplők nem ismertek pardont, Kunhalmi Ágnes mondta el a voksolást követő napokban, amikor arról beszélt, hogy hiába jelezte a kampányértekezleteken mások mellett ő is, hogy a magyar választók nem vevők az uszításra.

Annak fényében, hogy maguk is látták: rossz irányba mennek, még szembetűnőbb, hogy máig nem szálltak le arról a lóról, amellyel kapcsolatban a választás eredménye egy hivatalosan is kiállított halotti bizonyítványnak felel meg. A mostani vitában is csattogtatták fölötte az ostort, és ezzel elszalasztották azt a lehetőséget, hogy egy nemzeti egyetértési pont kapcsán ők is elfogadják a párttáborokon átnyúló többség akaratát. Bedő Dávid momentumos képviselő azzal indokolta a békét szorgalmazó országgyűlési nyilatkozat ellenzését, hogy nem tartalmazza a fegyverszállításokat. Folytatják tehát azt a gyakorlatot, amelyet 2010 óta látunk tőlük. A kormány által rendre azonosított, széles körű támogatottságnak örvendő ügyeket, mint a rezsivédelem, a tömeges migrációval szembeni fellépés, a gyermekvédelem, menetrendszerűen elvétik, és ha már elvetették, ragaszkodnak az álláspontjukhoz, ami kijelöli számukra az örök vesztes pozícióját.

Ők másfajta hatásoknak engedelmeskednek most is. Természetesen ezek ereje nem lekicsinylendő, amit kiválóan mutat a szlovák megbízott kormány példája is. Az Eduard Heger által vezetett, parlamenti többséggel nem rendelkező kabinet az elmúlt hetekben döntést hozott országa vadászgépeinek átadásáról Ukrajnának, függetlenül attól, hogy a társadalom túlnyomó többsége ellenzi. Ráadásul annak ellenére is vállalták ennek a lépésnek a következményeit, hogy néhány hónap múlva Szlovákiában is a szavazóurnák elé lépnek a választók, amelyen természetesen a kabinet tagjait adó pártok is megméretik magukat. Ez azt mutatja, hogy a magyar kormány nagyon erős nemzetközi nyomással szemben tart ki békepárti álláspontja mellett, amit nagyban segít a tavalyi választáson kapott, soha nem látott mértékű felhatalmazás.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője.

Korábban írtuk