Lehet, hogy ez utóbbi nem „politikailag korrekt”, de nem tiltja egyetlen törvény sem. Mint ahogy tojást dobálni sem elegáns, de mivel ettől még senkinek sem esik baja (legfeljebb a ruhájának), így ezt sem nevezhetjük szörnyű bűncselekménynek. Ám miközben a melegek felvonultak, néhány száz méterrel arrébb, a Hősök terén pár tucatnyi fiatal megrohamozta a rendőröket. Aztán fordult a képlet: a rendőrök kergették a huligánokat. Amíg a két csapat lejátszotta szokásos mérkőzését, a homoszexuálisok szépen elmentek az 56-osok terére, megálltak – pikáns módon – a homokóra alatt, majd némi táncikálás után elmentek. Aztán jöttek a további hírek: Horn Gábort meglegyintették párszor, míg bátor barátnője meg nem mentette, Lévai Katalin és Szetey Gábor autóját megtámadták, Orosz József rádióst pedig leütötték.

Ezután jött a szokásos műsor. Orosz József azt mondta, azért verték meg, mert a saját neméhez vonzódik és zsidó.

Bár mindkét tény tudott volt, ezek igazából nem érdekeltek senkit. A tevékenysége irritáló, és ha heteroszexuális lenne és mondjuk német származású, ugyanígy viszonyulnának hozzá. De persze ettől még nem kellett volna megverni, mert az erőszak nem megoldás erre (sem), kultúrember nem ököllel tárgyal.

Ám a fő műsorszám természetesen Gyurcsány Ferenc volt, aki hangosabban sírt minden olyan politikustársánál, aki Révész Máriusz (rendőrök által elkövetett) véresre verésénél még vagy csöndben volt, vagy röhigcsélt. A kormányfő azt mondta, ez a helyzet most már tarthatatlan, ezért szeptemberre Magyar Charta néven béketüntetést szervez. Na de hol van még szeptember? Kit érdekel már akkor, hogy Horn Gábor kapott egy taslit, néhány egyszerű gondolkodású kopasz pedig rendőrökre vadászott? Pár lelkes Gyurcsány-rajongón kívül, aki bárhová elmegy, ahová a Vezér hívja, senki nem foglalkozik már ezzel két hónappal az események után. Úgyhogy újabb balhé kell. Mi legyen az? Kéznél van a turul. A turul, ami egy ősi magyar jelkép, és ezért minden, az emlékmű elleni támadás (pláne, ha a kormányzat szervezi) indulatokat vált ki. Ezért jött most a megkérdőjelezhető törvényességű közigazgatási hivatal döntése, ezért nyilatkozik elszántan a ferencvárosi jegyző, ezért ilyen határozott mindenki. Pedig ők is tudják, hogy sokat nem tehetnek.

Legfeljebb leemelik a turult a talapzatról, leteszik három méterrel arrébb a földre, aztán a szobor nem sokkal később visszakerül a helyére. Törvényesen. Mert demokrácia van. Mert nem illik egy uniós országban könyvet égetni, tüntetőket veretni, szobrot dönteni. És mert nálunk ilyen törvények vannak. Furcsák, de ha betartják őket, többnyire jók. A kormánypártnak a botrány a lényeg. Nyár van, ilyenkor nem történik semmi az országban, nincs újabb kormányzati mutyi, az ellenzék nem tud friss ügyeket felkapni. Most kell a Fideszt sarokba szorítani. Kiprovokálunk valamit, majd aggódó tekintettel, de belül gúnyos örömmel elmondjuk a panelt: a jobboldal erőszakos, a jobboldaltól félni kell, Orbán Viktor pedig határolódjon el. Mert ha nem teszi, lám itt az újabb bizonyíték: mi legfeljebb csak lopunk, de ők félelmetesek is. Nem túl ötletes, de már többször bejött. Így bukta el például a Tarlós István a főpolgármesteri posztot. Mert ugyan Demszky nem csinál szinte semmit, ha valamit mégis, az mindig rossz és káros, de őt nem lehet összekötni a tévéostromlókkal. Persze aki gondolkodik, az tudja, hogy Tarlós Istvántól ugyanannyira (sőt…) távol áll az utcai harc – de nem mindenki gondolkodik.

Úgyhogy a nagy nyári terv a következő: havi egy-két balhé, mígnem szeptemberben leszáll közénk a béke angyala Gyurcsány képében, és jóságos mosolyával elűz minden viharfelhőt. Ha ez mozifilm lenne, öt perc után felállnánk és dühöngve hagynánk el a termet, mondván, ilyen abszurd forgatókönyvet nem lehet írni. De a kormányoldal végig fogja csinálni. Mert nincs más esélyük. Pénz nincs, kormányzati ötlet sincs, az MSZP pedig ott van, ahonnan Gyurcsány egyszer már visszahozta – idézet következik –, „a szarban”. Jó lesz, ha figyelünk, mit írnak nekünk augusztusra.

Bándy Péter