A politikai hazugság intézményesüléséről és az elektronikus média felelősségéről közölt figyelmet érdemlő egész oldalas cikket Orbán Viktor a Magyar Nemzet múlt szombati számában A vízválasztó címmel. A cím utáni egyes sorszám azt jelzi, hogy a cikknek folytatása lesz. Az idézett vízválasztó az intézményesült hazugságra épülő neokommunista létformát választja el egyébként a ravaszságot és dicsekvést is tartalmazó, de alapjában véve mégis a mindenki által ismert és elfogadott tényekre épülő demokráciafelfogástól. Orbán Viktor szerint „eljött az önvizsgálat ideje. Az elit kormányzó részének meg kell kérdeznie magától, miért hagyta, sőt miért biztatta demokráciánk közös hajójának bátor kapitányát, hogy lendületes csákányütésekkel maga lékelje meg belülről azt a hajót, amelyben mindannyian ülünk? Az ellenzéknek pedig választ kell találnia arra, miért nem volt elég erős és ügyes, hogy a várható következményekre felhívja a figyelmet”. Arról van ugyanis szó, mondja Orbán Viktor, hogy a politikai hazugság „az már odaát van, a demokráciát védő és megtartó határokon túli világhoz tartozik”. Vagyis olyan világhoz, amit a demokráciában létező ember – a polgár – nem tud sem elfogadni, sem elviselni. Az odaáti világ a történelem tanúsága szerint ugyanis sokféleképpen lehet irracionális, de végső soron ezek a változatok valahogy úgy illeszkednek egymáshoz, mint a pokol bugyrai. Érdekes lesz megismerni a cikk második részét, hogy vajon a közös, bár nem azonos mértékű felelősség miféle feladatok elé állít bennünket, amikor a politikai hazugság intézménye egyre súlyosabb következményekkel jár, vagy hogy a szerző hasonlatát vegyük, a hazugság jégcsákányának ütései akkora léket ütnek már demokráciánk közös hajójának fenekébe, hogy egyre sürgetőbb lenne valamit csinálni. De mit? Ússzunk partra tán? Lázadjunk fel, legyen zendülés, mint a Caine hadihajón? Ha megőrült a kapitány, ha szadista őrültekből áll a tisztikar, vajon mi a helyesebb: elviselni az elviselhetetlent és a bűnösökkel együtt szállni a tenger fenekére, avagy fellázadni, amíg nem késő, és menteni a menthetőt? Avagy volna tán más kibontakozás is? Nehéz kérdések ezek. Addig is egy újabb adalék, amit akár Combino-jelenségnek is nevezhetnénk. A Combino villamos egyébként egy hatalmas sárga hernyó, amely lassan káoszba fullasztja a budapesti tömegközlekedést. Demszky, a rendszerváltozás előtti stencilező kisiparos saját legújabb megdicsőülésének eszközét látja a Combinóban, mert már régen tudja azt, amit most Orbán Viktor is mond: „nézzünk szembe a lehangoló ténnyel, hogy választópolgárok többmilliós tömege kizárólag az adott pillanat tapasztalati ténye alapján hajlandó politikai ítéletet alkotni”. Demszky is így gondolja. Budapest ugyan lassan már lakhatatlan, de jön az új sárga Combino, és a pesti nép milliós tömege azt tapasztalván, hogy az új játék milyen tök jó, sőt kúl, ismét rászavaz. De jaj, a hazugság újabb hazugságokat szült, és az egész végül a pesti nép fejére szakadt, ami – az áramszedőket is ideértve – ezúttal szinte szó szerint vehető. A Combino, ez a nagy sárga dög ugyanis elővárosi vasútnak készült. Elindul mondjuk Tatabányáról, fut tizenöt percet, megáll, fel- és leszállás, újabb tizenöt perc futás és így tovább. Azért van benne légkondicionálás, mert csukott. Azért csukott (az ablaka nem nyitható), hogy csendes legyen. Azért csendes és hűs, hogy inkább ezzel járjon be a nép és ne autóval. Télen tehát fűteni, nyáron hűteni kell. Pesten azonban kétpercenként vannak a megállók. A hűtés kétpercenként kinyíló ajtóknál semmit sem ér, sokba is kerül, kihagyták. Az ablakai viszont nem nyithatók, ezért a pesti nép fuldoklik. Tiszta szerencse, hogy a Combino egy napig sem bírja. Hol az áramszedő szakad le, hol a villanyoszlop, hol a jó ég tudja, mi. A pesti nép pedig leszáll a Combinóról és gyalogol. És szidja Demszkyt, mert így még soha nem verték át. Kedves vidéki olvasó, ha önt érdekli, hogy milyen érzés becsapott pestinek lenni, egy egyszerű kísérletet ajánlok. Üljön be negyedmagával egy vasárnap délután egy napon felejtett, álló motorú autóba. Ablakot lehúzni tilos. Esetleg vegyenek fel télikabátot is. És úgy húsz-huszonöt perc után érezni fogják azt, amit most a pesti nép érez Demszky iránt. Amikor pedig az idő leteltével végre kizuhanván az autóból beszívják a friss levegőt, nos, akkor nemcsak megértik, de meg is érzik, amit Orbán Viktor a politikai vízválasztóról mondott.