Balliberális elemzők most azon háborognak, hogy Szalai Annamária tanult a disznóságokból. Megtanulta például, hogy a polgári demokrácia egyik súlyos ellentmondása, hogy míg a civil társadalom egy-két ciklus árán végül képes orvosolni tévedéseit, a média sem részleteiben, sem egészében nem demokratikus és nem is választható. Szigorú tekintélyelv szerint működik, ráadásul az üzleti haszonszerzésben és a politikai befolyásolásban előszeretettel alkalmaz kartelleszközöket, s ha nem akadályozzák meg ebben, akkor a maffiásodástól sem riad vissza. Módszere az is, hogy ha valaki e káros törekvésével szembeszáll, azt rögtön a sajtószabadság ellenségének nevezi.

Mindebből az a következtetés vonható le, hogy amennyiben a Gondviselés jóvoltából a nemzeti tábornak módja van a grandmédia meghatározó részében is kardinális változtatásokat végrehajtani, mivel a maximális társadalmi támogatást is megkapta hozzá, akkor nem szabad tétovázni, hanem határozott kézzel olyan helyzetet kell teremteni, amely a továbbiakban kiküszöböli a hibát. Még egyszerűbben fogalmazva, ha egy politikai erő egy választáson felhatalmazást kap arra, hogy saját belátása szerint alakítson kormányt, nevezze ki a hadsereg, a rendőrség, a tűzoltóság és a polgári védelem vezetőit, nevezzen ki és hívjon vissza nagyköveteket, válasszon köztársasági elnököt, írja át az Alkotmányt, akkor vajon miért ne tehetné meg ugyanezt a formálisan sokkal kisebb jelentőségű közszolgálati média vezető posztjain is? Miért skandalum, ha a Fidesz–KDNP a saját maga által helyesnek tartott személyeket nevezi ki a köztelevízió, közrádió, távirati iroda élére?

Miért baj az, hogy Szalai Annamária, a Médiatanács elnöke a közmédiumok élére első körben két-két olyan embert jelölt, aki biztosan nem lesz az MTV (Nagy Attila, Szabó-László Zsolt), a Duna TV (Dobos Menyhért, Kálomista Gábor), a Magyar Rádió (Belénessy Csaba, Klein Judit), illetve az MTI (Toót-Holló Tamás, Wéber Ferenc) vezérigazgatója? Pontosabban szólva, miért baj az, hogy ha tudja, a hatályban lévő törvény szerint első körben kétharmados egyetértés kell, de a kormányerőnek nincs ekkora többsége, ám a második körben már elegendő az egyszerű többség, de a már jelölteket nem lehet újra jelölni, akkor úgy taktikázik, ahogy? Először áldozatokat nevez be, s csak a második körben indítja az igazi jelölteket.

Ha nem sérül a demokrácia a belügyminiszter kinevezésekor, akkor miért sérülne az MTV elnökénél? És miért baj az, hogy az a célja, a Fidesz–KDNP olyan személyeket állítson a közmédiumok élére, akiktől elvárhatja, hogy felelősen vegyenek részt a válságba jutott ország talpra állításában? A kérdés költői s önmagában hordja a választ: azért, mert a grandmédia húsz éve tartó monopolhelyzetét támadva, bekényszeríti azt a polgári demokrácia keretei közé. Ámen.