Vegyük például a vörösiszapot. Vagy a 2006-os rendőrterrort. A négyes metró milliárdjainak lenyúlását. Az állampolgárok millióinak befizetett és alaposan megdézsmált nyugdíjjárulékait, Gergényi Péter kitüntetését, Gyurcsány Ferenc sukorói panamázását, az elsíbolt földeket, Szilvásy György vészjósló akcióit… és általában véve azt a nyolc éven át tartó arcátlan borzalmat, amely tönkretette tízmillió magyar ember életét, s ami még rosszabb, melynek jóvátételéért e tízmillió arca verejtékével, egészsége veszélybe sodrásával, lelki békéje megrendülésével fog fizetni.

Szent Pál szerint ezeket, mint sok minden más bűnt, melynek felsorolása nem fér el ide, csaknem minden esetben kizárólag vérrel lehet megtisztítani, a törvény szerint, amit esetünkre úgy lehetne aktualizálni, hogy a törvény lehető legnagyobb szigorával kellene bosszút állni minden olyan cselekményért, ami az ártatlan tömeg üdvözülésének útjába került.

Két fogalom itt magyarázatra szorul: ártatlan tömeg és bosszú. Az első könnyű feladat. Az 1989-es, felülről vezérelt fordulatról a kommunista hatalom nem kérdezte meg a társadalmat, mint ahogy nem kérte ki – például népszavazás formájában – a véleményét az elő- és utóprivatizációról, a hitelfelvételekről és egyebekről, következésképpen a tömeg ártatlanul került a történelem pergőtüzébe. Sem a taxisblokádért, sem Horn Gyuláért, sem Gyurcsány Ferencért őt nem lehet felelősségre vonni.

A bosszú árán szerzett isteni bűnbocsánat pedig akkor jön el, ha nem csupán reméli, de akarja is a társadalom a megváltást. Mely tehát a teljes és radikális elszámoltatás nélkül nem éri el célját. Ha kell, vérontás árán, de – s ez döntő momentum – a törvény szerint. Kétharmados forradalom? Nevezzük inkább antik forradalomnak. Vagy mondjuk úgy, örök forradalom.

Nem csupán Magyarországon zajlik a történelem, hanem egyre tisztábban látható módon az egész emberi civilizációban, de úgy tűnik, hogy nálunk zajlik a leggyorsabban és a leglátványosabban. Kell a vérontás és kell a vérvörösre festett föld? Hát íme, itt van! Talán nincsenek holtak, ártatlan áldozatok, kiknek vére az égre kiált, és nincsenek galádok, akik a régi rend hazugságai mögé bújva próbálnak meg ezredszer és ezeregyedszer is kibújni a bűn felelőssége alól?

A forradalom lényege azonban nem a véres áldozat, mert az csak elkerülhetetlen velejárója, hanem a visszafordíthatatlanság, s a romlott létállapotból való kitörés elemi lendülete. Még alig kezdődött el valami, sokan máris lassítanák a változást: minek sietni, hamari munka sose jó, előbb meg kéne ezt beszélni…

A valóság azonban az, hogy észbontó késésben vagyunk, és nem az a kérdés, hogy túl gyors-e vagy sem az Orbán-kormány, hanem hogy fel tudja-e gyorsítani annyira a változást, amennyire a túléléshez kell. Hatalmas válság száguld felénk, mint a vihar. Csak az éli túl, aki időben menedéket talál.