Hirdetés

Jár körbe a világhálón egy föltehetően mobiltelefonnal rögzített rövid videó, amely az egyik berlini metróállomáson készült. Húsz-harminc fiatal arab férfi vonul rajta, Allahu akbart és még valami arab jelszavakat kiabálva. Nem bántanak senkit, a helybéli járókelők mégis döbbenten nézik a hihetetlen vonulást.

Nem volnék meglepve, ha ez a jelenet sok németet jobban elgondolkodtatna, mint akárhány politikusi szónoklat. Tényleg ezt akarták? Tényleg ebbe kellett torkollnia a híres Willkommenskulturnak? Wir schaffen das, megcsináljuk, jelentette ki a 2015-ös migránsválság csúcspontján Angela Merkel német kancellár. Nem volnék meglepve, ha sok német, látva ezt a jelenetet meg a sok hasonlót, most azt mondaná: hát danke schön, jól megcsináltátok.

Bizonyára a közveszélyes doktriner ostobaság iskolapéldájaként tanítják majd a történelemkönyvek a német zöld-ballib politikai elitnek azt a döntését, hogy a legnagyobb energiaválság közepén leállították az olcsón és karbonsemlegesen termelő atomerőműveket. Semmivel sem volt kevésbé ostoba az a föltételezés is – amiben a német kereszténydemokraták is vastagon benne voltak –, hogy a korlátlanul beáramló migránsok az új hazában majd egykettőre derék németté lesznek, és az lesz a legfőbb vágyuk, hogy egyszer bőr rövidnadrágot öltve részt vegyenek a müncheni sörfesztiválon.

Nyugat-Európa népei ma gazdagok, gyöngék és fogyatkozók, a beáramló új honfoglalók szegények, erősek és napról napra többen vannak. Ostobának, önteltnek vagy vakhitűnek kell lennie annak, aki nem látja, mindez hova vezet. Nem volnék meglepve, ha Nyugat-Európában is egyre többen válnának látóvá, ha egyre többen lennének azok, akik végre megértik, átlátják ezt a rájuk nézve halálos veszélyt hordozó folyamatot, és olyan politikusokhoz fordulnak, akik megpróbálják útját állni a kibontakozó népességcserének. Talán a jövő évi uniós választásokon már megmutatkoznak ennek az eredményei. A nagy kérdés azonban megmarad: nem késett-e már el Európa a felismeréssel?

Korábban írtuk