Biznisz

Az igazgatótanács ülését, mint mindig, a cég lehallgatásbiztos irodájában tartották. Néhány befektető aggodalmaskodott az eladatlan készletek és a várható profit miatt, ezért a társaság elnök-vezérigazgatója röviden elmagyarázta, mit miért tesznek.

– A megrendelések teljesítése eddig nem okozott gondot, szerencsére a hagyományos vevőink mindig kifogynak a készletekből. Ez ugyanis fogyóáru, ez benne a legszebb. Viszont nem mindig a mi terveink szerint alakulnak a folyamatok, ezért új válságövezetekre van szükségünk az esetlegesen kieső üzletek pótlására. Most befutott az igény egy nagyobb tételre a zurumbiai felkelőktől, és ezt természetesen nem hagyhatják válasz nélkül a bungaungai kormányerők, tehát nekik is megnőttek a szükségleteik. Ez nem baj, de ENSZ-határozat van Kelet-Mabutánia demilitarizálásáról.

– Mindig ez a békemánia! Így felkopik az állunk!

– Szerencsére az ukrajnai háború támogatandó projekt, ugye, szenátor úr?

– Természetesen. Ezen dolgozunk a brüsszeli lobbistáinkon és a médián keresztül is. Nem két fillér, gondolhatják, de…

– …de befektetés nélkül nincs haszon, hát persze. A raktáron levő készletekből most egy nagyobb kontingenst indítunk az ukrán frontra. Különösen gépfegyverekből és lőszerekből sikerült kierőszakolnunk egy jelentős kvóta megszavazását (ezúton is köszönjük, képviselő úr), amit a NATO égisze alatt átdobunk Európába. Ha valami hanyagság miatt nem őrzik megfelelően a tételeket, a korrupt hivatalnokok hibájából az bizony a csempészek kezére kerülhet, ahonnan a feketepiacon landol, és onnan már zurumbiai és bungaungai barátaink gond nélkül felvásárolhatják.

– Ez jó hír, de mi van, ha ez a csatorna eldugul, és nem oldják fel az embargót Kelet-Mabutániára?

– Amíg a cég költségvetési terve alapján ez szükséges, az ukrajnai útvonalat mindenképpen fenntartjuk. Az idén tehát feltétlenül folytatni kell a háborút, ennek értelmében tájékoztassák a megbízottainkat. Jövőre elnökválasztás, aztán ki tudja?…