A közbiztonság tökéletes, egyetlen darab eldobott papírgalacsin nem csúfítja el a mesebeli szépségű tájat, az emberek elképesztően udvariasak és figyelmesek, nincsenek hajléktalanok, és egyetlen falfirka sem látható. Mindez nem a véletlen műve. Az egyik bajor faluban, ahol az elmúlt napokban szerencsém volt pár napot tölteni, néhány hónappal ezelőtt megjelent egy úgymond menekült embercsoport abból az etnikumból, amelynek tagjaival valahogy mindig és mindenütt baj van. Itt is váratlanul lopások történtek és más kellemetlenségek, amikor a polgármester minden különösebb indulat nélkül egy autóbuszt rendelt ki a falu pénzén, és közölte a menekültekkel, hogy hány órát kapnak, amíg összeszedelőzködhetnek. A busz elvitte az idegeneket, és minden polgár őszinte megkönnyebbülésére helyreállt a béke. Nem kérdeztem, mi volna, ha pár pesti graffitissel ide ledobnának egy Demszky-kommandót, s azok egy éjjel elkezdenék gusztustalan ábráikkal összefirkálni a házak falát, mert magamtól is rájöttem, hogy már az első éjszaka szép sorban kilőnék őket.

Liberálisok és emberjogisták arrafelé nincsenek, a bajor falvak választói úgy 99 százalékban a CSU-ra szavaznak, így hát a dolog működik. Méghozzá kiemelkedően magas színvonalon. A parasztházak tetején napkollektorok és napelemek jelzik a fejlődés tempóját, a közösség lépéstartását a civilizációt érő kihívásokkal. Minden állítást próba alá kell vetni. Vajon fordítva mi a helyzet? Idézet a Magyar Hírlap hétfői cikkéből, amelyik a Bp. Honvéd–Sturm Graz meccsen kitört botrányról tudósít. A nyilatkozó, Robert Rieger maga is rendőr, aki az osztrák szurkolókat kísérte: „A dzsekinken olvasható Polizei felirat ellenére a verekedésre kiéhezett helyi személyzet bennünket is megtámadott. Egy kollégám fel akart segíteni egy földön fekvő Sturm-szurkolót, de egy magyar rendőr lefújta őt gázsprével. A biztonságiaknál kést is láttam, ezenkívül zokniba töltött biliárdgolyókkal ütötték az embereket, és időnként diadalittasan összepacsiztak, mint a röplabdázók…”

Tökéletes látlelet a Gergényi-legénység máig ható szellemiségéről. Most már az osztrák rendőr is tudja, milyen érzés magyar polgárnak lenni. Innen el kell menni? Nem, ezeket az állatokat kell elűzni innen. Felültetni autóbuszokra őket, az útiköltséget a békés többségtől összeszedni, aztán menjenek isten hírével. És kitörne a béke. Nem hiszik? Íme a bizonyíték a Borsod megyei Gesztelyről és Ócsanálosról, ahol az árvíz ellen a gátakon együtt küzdöttek vállt vállnak vetve a Magyar Gárda tagjai és helyi roma fiatalok, bebizonyítván, hogy nem az egyszerű emberekkel van a baj, hanem azokkal a megélhetési bűnözőkkel, akik az ellentétek szításából, a különféle társadalmi csoportok uszításából élnek. A mai politikai kurzus jelszava ez: „Kosz és káosz”. Ideje már egy jobbra cserélni.

Bencsik András