Félreértés
A férfi megkötötte a szamarat, lesegítette az állat hátáról várandós feleségét, és beléptek a fogadóba.A férfi megkötötte a szamarat, lesegítette az állat hátáról várandós feleségét, és beléptek a fogadóba. Zsúfolt helyiségbe jutottak; zarándokok, kereskedők, átutazók iszogattak, beszélgettek, kockáztak. A tulajdonos sajnálkozó arckifejezéssel sietett eléjük.
– Szállást keresünk – mondta az érkező, reményvesztetten nézve körül.
A tulaj vágott egy grimaszt.
– Nem fog menni.
Az egyik vendég hozzájuk fordult:
– Menekültek vagytok? Gazdasági, netán politikai?
– Menekült az ángyod térde kalácsa! – szólt bosszúsan a férfi. – Hát úgy nézünk ki? Erre a Quirinius-féle összeírásra jöttünk.
– Ja, a népszámlálás – bólogattak többen. – Hová tartotok?
– Ide, Betlehembe. De valahol meg kell aludnunk. Kétágyas szoba kéne.
– Mindet kiadtam – szabadkozott a fogadós.
– Megfizetem tisztességgel.
– Elhiszem, de fullon vagyok.
– Várandós az asszony.
– Látom, de ha nincs hely, mit csináljak? Több motel kéne itt az út mentén, de én mégse szorgalmazhatom, csak nem csinálok magamnak konkurenciát! Viszont van itt a sarkon egy istálló, néhány birkával meg tehénnel, ott elalhattok kényelmesen.
Hirtelen közéjük penderült egy sovány, szakállas fickó.
– Te szerencsétlen, szegény ember! – kiáltotta harsányan. – Így bánik veled a fogadós, mert erre biztatja a kormányzat meg az egész rendszer. Ez a sorsa minden menekültnek.
– Nem vagyok sem szegény, sem menekült – szólt öntudatosan az idegen. – Názáretben rendes házam van, műhelyem, állataim, szép jövedelmem. Csak ez a nyavalyás népszámlálás most belekavart az életembe. Ahogy ennek vége, már megyek is haza. Úgy sincs semmi dolgom itt Júdeában, én galileai vagyok.
Megköszönte a tulajnak a tájékoztatást, kihúzott derékkal távozott, az asszony követte. De még akkor is dohogott, amikor a feleségét fölsegítette a szamár hátára.
– Még hogy szegény menekült! Az kéne még csak!