„A bukás”; groteszk bohózat egy jelenetben. Színművészeti egyetem, valamikor 2002 után…

Fotó: MTI Archív

– Következő vizsgázó. Neve?

– Ági. Kunhalmi Ágnes.

(A bizottság összesúg: „Kunhalom? Az hanyadik kerület?” „Tizedik?” „Nem, tizenhat. Sashalom mellett. Túl az Árkád üzletközponton.” „Az nem a Sugár?” „A Sugár Ági a tévéből?”)

– Kunhalmi a nevem. Kiskunmajsáról.

– Bravó! Kun bevándorló. Szeretjük a másságot. Leszbikus performanszot hozott?

– Verset. Mondd, mit érlel. – Belevág, átszellemülten szaval. – „…S mondd, mit érlel annak a sorsa, / ki költő s fél és így dalol; / felesége a padlót mossa / s ő másolás után lohol…”

– Ez most nem aktuális, kislány. Fél a költő? Most, amikor végre a demokratikus, liberális erők kerültek hatalomra? Ez forradalmi költemény, de ma már a forradalom esztelenség, felfordulás, lázadás… A választások eredményébe bele kell törődni. Erről szól a művészet. Mit tud még?

– Rajzfilmjeleneteket. Remekül utánzom a Tom és Jerryből a macskát, amint visszapattan a bezárt ajtóról.

– Inkább egy másik Petőfi-verset ajánlanék. (A bizottságban vita támad. „Másik?” „Hát a Mondd, mit érlel…” „Az nem Ady?” „Azt hittem, József Attila. Tudod, a bajuszos.” „Az a Kuncze.”) Szóval egy Petőfi-verset javaslunk. „Komor, mogorva férfiú volt Orbán…” Na, ha ezt jól megtanulja, újra próbálkozhat.

– Csak nem fognak kirúgni? De hiszen én színésznő akarok lenni! Szeretek szerepelni, betanult szövegeket visszamondani, az emberek érzelmeire játszani, befolyásolni és becsapni őket… Elhitetni, hogy különb dolgokra is képes vagyok…

– Akkor menjen, kislány, politikusnak. Gyakoroljon sokat a tükör előtt, előbb-utóbb sikere lesz. Ismeri a Radnóti-verset: „Templom, parlament, kínpad: megannyi színpad”. (A bizottság újra összevész: „Ez nem Radnóti!” „De nem is Petőfi!” „Sose állítottam. Illyés.” „A focista?” „Az Illés.” „Béla? Aki a Guszev kapitányról írt?”)

Káosz. Jelölt eloldalog. Függöny.