A jegyet kivette az automatából, elbicegett vele a folyosó túlsó végén lévő üvegfülkéig, ahol a megfelelő űrlap kitöltése után visszaigényelhette az öregségi nyugdíjasoknak járó támogatás hetven, valamint az áfa öt százalékát. Utána újra leült a helyére; épp tizenhárom perce maradt a következő pittyegésig.

– Könnyű a gyerekeseknek – dünnyögte a szomszédja, aki mentesült a várakozási díj megfizetése alól, mivel hadi veteránnak számított: annak idején részt vett az egészségügyi miniszter fegyverüzletében. – Nekik bezzeg ingyenebéd meg ingyentankönyv jár.

– Nem kell mindent elhinni, amit az újságok írnak – szólalt meg egy középkorú férfi. – Nekem három gyerekem van, mégis most fizettem be az óvodai étkeztetésre 4200, a nagyobbik fiam tankönyveire pedig 14 000 forintot.

– Provokátor! – sikított az alanyi díjmentes. – Biztosan vállalkozó. Megírta az MSZP kis brosúrája, hogy a vállalkozások jelentős része könyvelési trükkökkel eltünteti a jövedelmét. Ezért kell majd a minimálbér duplája után fizetniük a járulékokat.

– Az jó lesz – bólogatott valaki -, mert ha szeptember 1-jétől szó nélkül befizetik a dupla járulékot, azzal elismerik, hogy eddig csaltak. Ha nem fizetik be, rájuk száll az APEH. – Én azt mondom, az egyházat tartsák el a híveik – folytatta a díjmentes.

– Helyes. De akkor az államot is tartsák el a hívei – felelte a középkorú.

Ekkor nyílt az ajtó, s az orvos kidugta a fejét. Magas, vékony, szemüveges pápai gyerek volt.

– Ki érkezett sokkterápiára? – kérdezte, jókedvűen dörzsölgetve a tenyerét.

– Mindannyiunkat azért rendeltek ide! – felelték a várakozók.

– Akkor gyerünk! Nem kell félni, nem fog fájni – ígérte, s kezébe vette a sarlót és a kalapácsot.