Kap-e még esélyt a remény?

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia évzáró ülésén hozott határozat szellemében újévkor hazánk katolikus templomaiban a hívek a békéért imádkoztak. A felhívás Jézus szavait idézte: „Az én békémet adom nektek.” A részlet János evangéliumában így folytatódik: „Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma. De a világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát, és végbeviszem, amivel az Atya megbízott. Keljetek föl, menjünk innét!”

Menjünk innét? De hová? És miért? Nem maradhatunk?… Nem csupán látnoki, hanem döbbenetesen aktuális szavak, mert a Sátán – hiszen ő a világ fejedelme – most is közeledik. És a befolyása erős… „Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ.” Jézus e szavakkal emeli ki tanítványait a gyűlölet világrendszeréből, amelynek ura és fejedelme maga a Sátán.

Gyűlöl benneteket a világ… Ismerős? Ismerős. Észbontóan illik a harmadik évezred első évtizedeire. Idézzünk Jézus egy másik beszédéből, hogy még világosabb legyen: „Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat. Az ördög az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja. Mégis, bár az igazságot hirdetem, nekem nem hisztek. Ki vádolhat bűnnel közületek? Ha meg az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. Ti azért nem halljátok meg, mert nem vagytok az Istentől valók.”

Több mint kétezer éve nincs átjárás a kétféle világfelfogás között. Legfőképpen azért nincs, mert az evangéliumi mondat félreérthetetlenül szól a béke mikéntjéről is: „Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.” Persze, jó dolog a béke, hiszen annak valóban nincsen alternatívája, de nem mindegy mégsem, hogy milyen béke határozza meg a világot. Pax Americana? Pax Europeana?

Avagy Pax Hungariae? Forduljunk Jézushoz: nem úgy adja nekünk a békét, ahogy az a világ adja, amelyik gyűlöl és hazudik, hanem ahogy ő hirdeti: „úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket…” Vajon elhozza-e az új év a feloldozást, a megkönnyebbülést, a megtisztulást és megigazulást, avagy az európai kultúrának a hazugság és gyűlölet keresztjére feszítve kell meghalnia, a feltámadás reménye nélkül? Ez az év sorsdöntő lesz egy sok ezer éves civilizáció számára. Talán szabad ezért egy vad, magyar költőt, Adyt idézni végül: „Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, / Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.”

Lesz majd tavasz végén egy nagy választás Európában. Nem az lesz a kérdés, hogy ki győz le kit, hanem az, hogy kap-e még esélyt a remény egy méltó európai életre. Olyan életre, ahol nem harci drónokkal, őrjöngő bevándorlók tombolásával, hanem békésen, tintával papírra írják a történelmet. Ámen.