Elmúlt heteimet a lakásfelújítás fertelmes kínjai mérgezték meg. Nem úriembernek való az efféle, higgyék el nekem. Csempékkel, ragasztókkal pepecselni, élvédők hosszát fejben elraktározni! Pfúj! Jambusokba szedni Afrika segélyezésének felesleges voltát, vagy megtervezni egy százezer férőhelyes munkatábort, az igen! Az úriembernek való elfoglaltság! De idegeskedni, mert késik a szerelő, s utána jó pofát vágni a dologhoz, ahelyett hogy – mint a régi időkben -, huszonötöt veretni rá, s pandúrokkal kilöketni a vármegyéből… Á, inkább hagyjuk.

Szóval, mint mondám, a lakásfelújítás tette pokollá életem, s kínomban felmentem az ikea.hu-ra. Már jó ideje dagonyáztam ott a modernizmus lélekromboló posványában, mikor lassanként tudatosult bennem valami. Valami, ami az első pillanattól fogva kínosan érintett, de egy ideig valahogy nem akartam tudomást venni róla.

„Tedd ezt” – olvastam. „Csináld azt”, „Fogd emezt”.

– Te jó ég! – esett le végre szememről a hályog. – Itt engem tegeznek!

Ahogy szánalmasan botladozunk előre a haladás útján, a francia forradalom által kiváltott mind ijesztőbb méretű sötétségben, ahogy távolodunk a normalitástól, s ahogy lassan esik szét Isten teremtett rendje – úgy vesz körül minket a modern világ újabb és újabb álvalóságokkal. Manapság ahová csak nézünk, mindenütt ezt látjuk: tegezés, harsánykodás, lazáskodás. Reklámok, filmek, plakátok. Minthacsak egy világméretű osztálytalálkozón lennénk. S mindez legfőképp attól groteszk, hogy közben alig van fiatal. Öregedik a fehér ember társadalma, méghozzá egyre ijesztőbb ütemben. Mi meg közben úgy teszünk, mintha mindenki tinédzser lenne, s a kamaszok nyelvét, szófordulatait, viselkedési paneljeit tesszük normává. Száz éve, mikor még egy tisztességes családban átlag öt-hat utód született, a tizenéves diákot is magázta a tanár.

Ezeken a fura dolgokon méláztam, s míg jó Istóczy Győző arcképét próbáltam a falra erősíteni, az alábbi rövid konzekvenciára jutottam: Ezen a beteg világon már csak egy kiadós áramszünet segíthet. Úgy cirka két évtizednyi. Talán már az sem.