A titkosított vonal mindkét végén egyaránt aggodalmas alak tartotta a telefont. A helyzet elemzése nem volt bonyolult, de a végeredmény mindenképpen riasztó.

– Ezt kicsit túltoltuk. Elszámítottuk magunkat.

– És még mindig nem ez a legrosszabb. Mi van, ha Moszkva elrendeli az általános sorozást, és kétmillió orosz katona fog tettre készen állni Európa keleti határán?

Hirdetés

– Hát majd az történik, ami ilyenkor szokott. Akiknek ez a dolga, megpróbálják feltartóztatni őket. Jó sokan meghalnak, néhány ország elpusztul, de mi időt nyerünk. Legrosszabb esetben megint beengedjük őket az Elbáig. Túl lehet élni – tette hozzá apró kaccantásokkal.

Néhány hónappal később a titkosszolgálat jelentette a budapesti kormányzatnak:

– Kétmillió orosz katona készül invázióra. Mit tegyünk?

– Mi a szokás?

– A szokás eddig az volt, hogy Európa utolsó védőbástyájaként megpróbáljuk feltartóztatni a keleti hódítót. Minket megtizedelnek, lakóinkat lemészárolják vagy elhurcolják, az országot megszállják, de legalább a fényességes Nyugat megmenekül.

– Hát ez rossz szokás – értékelte a kabinet. – Mi lenne, ha nyitnánk egy folyosót nekik, hogy menjenek oda, ahová akarnak, csak minket hagyjanak békén?

– Akkor russzizálnák a kontinenst. Megszűnne az az Európa, amit annyira szeretünk. A lovagregények, a gótikus katedrálisok, a krisztusi hit és erkölcs, a szabadság és a szerelem Európája. Lesz helyette majd valami felülről irányított, a szólás- és vallásszabadságot eltipró, ötéves terveket kreáló, az állampolgárokat korlátozó világ. Ahol beleszólnak abba is, mennyi energiát fogyassz, mit egyél vagy igyál, milyen járművet használj.

– Borzasztó diktatúra. Ez tönkretenné az európai embert. Védjük meg őket!

– Naná! Mert aztán ezek az oroszok még betiltanák a Pride-ot is, Csajkovszkijjal meg Tolsztojjal kínoznák az embereket. Megszüntetnék a gendereket, rendet tennének a zűrzavaros városrészekben…

– Legyen inkább mégis a folyosó! Talán már a törökökkel is kipróbálhattuk volna.

Korábban írtuk