Zárójelben megjegyzem: különösen a népszerűségi mutatók iránt fenntartom bizonyos kételyeimet.

Emlékszem még arra, hogy e közvélemény-kutatások szerint Göncz Árpád, a mára teljesen elfeledett, a világon elnökségét követően soha nem emlegetett egykori író toronymagasan vezette a népszerűségi listát a jobboldali szavazók körében is, noha – és ekkor hetente előadások során többször találkoztam nagyon sok jobboldali szavazóval – egyetlen élő emberrel nem találkoztam, aki ne undorodott volna az akkori elnöktől. De ezeket a felmérési eredményeket azért idézem, mert önök ezeket talán még a szükségesnél is nagyobb figyelemmel követik, és igazítják hozzájuk talán túl sokszor politikájukat. Gyurcsány Ferenc hatalomgyakorlásának legfőbb pozitívuma saját pártja népszerűségének ledarálása, és egy valóban új jobboldali kormányzás lehetőségének megteremtése volt, amit katasztrofális kormányzásával eddig teljesíteni tudott.

Ez a folyamat most megállt. Pedig hatalomgyakorlásának teljesítménye semmit nem javult. A média balliberális túlsúlya sem lett rosszabb. Vagyis a tendencia megváltozásának oka feltételezhetően az ön és a Fidesz magatartásában keresendő. A változást sokan annak tulajdonítják, hogy a másik oldal ügyesen játszotta ki azt, amit terjeszt az ön Kéri-féle előadásáról. Ez lehet igaz, de lehet, hogy csak részben igaz. Én az utóbbi magyarázat felé hajlok.

Erről, ha még elvétve és egyes esetekben bátortalanul is, de már kezdenek megjelenni igen erős bírálatok. Természetesen nem a másik oldalhoz tartozó szerzőkre gondolok.

Az egyik ilyen írás Tóth Gy. László tollából Az előre hozott választás nemzeti érdek címmel jelent meg a Magyar Hírlap július 19-i számában. Az ön volt főtanácsadója rendkívül keményen bírálja az ön és a Fidesz csapongó hozzáállását az előrehozott választásokkal kapcsolatban, idézve kijelentéseit, amelyek a március 9-i népszavazás előtt és után a kormány menesztéséről hangzottak el. Az írást mély aggodalom hatja át annak láttán, hogy a jobboldal legnagyobb pártja a választói akaratától távolodik. Az itt kifejezett félelmeket saját tapasztalatom szerint pártja jobboldali törzsszavazói közül magánbeszélgetésekben sokan osztják.

Ha ön erről nem tud, akkor érzésem szerint ön a választóitól el van szigetelve.

Mégpedig úgy, hogy ez az elszigeteltség – és ezt velem nem csak a magyarországi pártok és támogatóik, hanem a külföldi pártok és közönségük kapcsolatának meglehetősen kitartó figyelése mondatja – szinte páratlanul hermetikus. Arra az alternatívára pedig nem vagyok hajlandó gondolni sem, hogy a Fidesz – noha ismeri törzsszavazói igényét egy állhatatosan kemény vonal iránt – ezen akarattal szemben választ utat magának. E szoros és szerves kapcsolatok hiányát a jövő szempontjából különösen veszélyesnek tartom.

Ugyanis az MSZP „társadalmi beágyazottságát” nem csak vagyonának és több évtizedes jelenlétének, azaz megszilárdult kapcsolatainak köszönheti. De annak is, hogy ezeket a kapcsolatokat naponta erősíti meg, tartja melegen még olyan apró területeken is, amelyekről önök még csak nem is tudnak, míg a Fidesz választói kívülről azt látják, hogy annak vezetői sietős pózba vágva magukat idegesen elviharzanak onnan is, ahol kivételesen tudnának velük néhány szót váltani. És ahová igen sokszor késve érkeznek, amit a másik oldal vezetői szinte soha nem tesznek, mert tudják: ez rombolja támogatóik önbecsülését és azt az érzést közvetíti, hogy pártjuk erre fütyül.

Mindez pedig azt mondatja velem – noha itt nincs elég hely az „akol melege”, vagy a támogatók és az őt eltartó, szavazataiból élő párt kölcsönös bizalomérzet fontosságának kifejtésére –, hogy egy jobboldali választási győzelmet követően tartós jobboldali kormányzás egyáltalában nem garantálható, mint ezt pártjában sokan képzelik, akár tizenhat évre is. Ugyanis a borzalmas gazdasági helyzet az ismert médiakörnyezetben villámgyorsan erodálhatja az önök akármilyen nagy arányú többségét is, amit elérhetnek – „hála” Gyurcsány kormányzásának.

Tartós kötődést az önök pártja és a jobboldali szavazók között csak állandó párbeszéddel és kézzelfogható érdekszövetséggel lehet létrehozni. De nem úgy, hogy választóik azt látják, hogy nem a Fidesz, hanem Gaudi-Nagy Tamás és a Nemzeti Jogvédő Alapítvány áldozatvállaló ügyvédei védik meg a politikai bosszú áldozatait. Vagy, hogy toronymagas jobboldali önkormányzati jelenlét ellenére olyan emberek, mint Chrudinák Alajos vagy Koltay Gábor évek óta állás nélkül vannak, míg a Sas Józsefek még a börtön árnyékában is igényt tartanak a Kossuth-díjra.

Eddig a bevezetés, ami a lendületet kapott írás közben nekem szinte észrevétlenül „tárgyalássá” változott, amihez végül is csupán egy lábjegyzet.

Kezemben a Magyar Nemzet július 9-i száma. Ennek 3. oldaláról idézek, Az SZDSZ sem kér az új chartából című cikkből: „– Az SZDSZ-szel ért egyet a Fidesz a Magyar Charta ügyében, a párt nem vesz részt a kormányfő által kezdeményezett szeptemberi gyűlésen – reagált Orbán Viktor, a Fidesz elnöke tegnapi sajtóértekezletén”.

Ez a mondat, amely önből feltételezhetően automatikusan csúszott ki, talán nem csak engem döbbentett meg. Nem az persze, hogy a Fidesz nem vesz részt Gyurcsány újabb bohózatában, hanem az üzenet „megágyazása”. Vajon miért kellett ide „az SZDSZ-szel ért egyet” kitétel? Ami erősítette azon Fidesz-támogatók vagy más híján önökre szavazók közül sokak gyanúját, akiket már az is sokkolt, hogy önök nem sokkal e mondat elhangzása előtt leültek ezzel a támogatás nélküli formációval tárgyalni.

Sokakban ötlött fel a kérdés, vajon miért van szükség arra, hogy egy ma 3,3 milliós támogatottságú párt – az öné – véleményét egy, a jobboldalon 18 év alatt felgyűlt keserűség, undor és elvetettség által jellemzett balliberális párttal rokonítsa, szinte azt „véleményürüvé” változtatva, amely után felsorakozik a Fidesz?

A gyengeség jelei nagyon veszélyesek a politikában. Az első MDF-kormánynak végső soron ez okozta vesztét. Nem hiszem, hogy emlékezetem csalna meg, ha azt állítom, az általam az 1945 után legnagyobbnak tartott három államférfi, a bajor Franz-Josef Strauss (aki Bajorországból csinált külön csodát az általános német csoda közepén), Ronald Reagan (akinek a szovjet tömb széthullását köszönhetjük), és Li Kuan Jú (a földkerekség leglátványosabb gazdasági fejlődését megálmodó és megvalósító volt szingapúri miniszterelnök) valaha is gyengeséget mutatott volna, vagy létüket is gyűlölő ellenségeikhez viszonyította volna magát.

Mint ahogyan az SZDSZ is minden esetben megtalálja az alkalmat, hogy kifejezze távolságtartását önöktől: éppen a fenti idézet lelőhelyén, a jobbszélső, hatodik hasábban olvasható, hogy „Az SZDSZ korábban demagóg szavazatvásárlási akciónak minősítette a Fidesz javaslatát…”. A kérdés nem csak az, hogy ha ön és a Fidesz most nem kemény, amikor toronymagasan vezet, akkor mikor lesz az, hanem az is, hogy nem gondolja-e, az ilyen kijelentések saját támogatói közül lök – mint tapasztalatom – mind többeket politikai passzivitásba. Ami kollektív öngyilkosság: azaz önöknek és azoknak, akik kétharmados többséggel akarnak kormányváltást annak reményében, hogy választott pártjuk ezzel a kétharmaddal kivételesen élni mer, mint tette azt a Horn-Pető társaság, amely hatalomra kerülése után kétharmados többségét kihasználva egy pillanat alatt megváltoztatta az önkormányzati választások szabályait is.

Robert Fico

Szlovákia miniszterelnöke

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A szememet dörzsöltem: azt hittem, egy építész barátom Abu Dhabi Szaadijat szigetének kulturális központja új épületének fényképét küldi el. De nem: Dunacsúnynál (Cunovo), a Szigetköz sarkánál az elárasztott területen egy kis hosszanti mesterséges szigetet hoztak létre, ahol egy pazar múzeumot emeltek. Ott éppen orosz avantgárd kiállítást tartanak. És mi van a magyar oldalon? Inkább hallgatok.

Majd legyen szíves egy itteni jobboldali kormánynak alkalomadtán elmondani, hogy miért kellene végre egy Makovecz-múzeumot létrehoznia, már csak az idegenforgalmi bevételek növelése érdekében is.

Lovas István