Nem: így hazudnak azok, akiknek a média a tulajdonukban van.

Ha egy ilyen lap így hazudik, az még elintézhető azzal, hogy egy magántulajdonban lévő médium azt csinál, amit akar, de az már egészen más, ha szégyenszemre egy szuperhatalom, az Egyesült Államok kormánya hazudik azzal, hogy önöket terroristaként nem engedi beutazni a „szabadság honába”, vagy az évente összeállított antiszemitizmus világjelentésének borítóját a Magyar Gárdáról készült fotóval illusztrálja, Naszrallah sejk, a Hezbollah Párt elnöke, Ahmadinedzsád iráni elnök, vagy netán az izraeli állampolgárokat az országukba belépni se engedő ománi uralkodók fényképe helyett.

De ha már a pénzes média és az amerikai kormány elfelejt közvetlen forrásból tájékozódni, én ezt helyettük megtettem.

A másodkezekben gyártott göbbelsi és lendvai ildikós hazugságok helyett tehát a saját honlapukon lévő alapító nyilatkozatot és esküjüket olvastam el.

Mind az ott olvasottak, mind pedig az erőszak áldozatai melletti eddigi fellépéseik abban erősítettek meg, hogy igazam volt, amikor az önök megalakulása idején a Magyar Nemzetben azt írtam: mindannyian gárdisták vagyunk.

Ekkor tényleg mindannyian azok voltunk (Ön nyilván érti, mit értek a „mindannyian” kifejezés alatt).

Mindenki érezte azt az akut veszélyt, amit Magyarországon az jelent, hogy a politikai rendőrséget a balliberális kormány nem az állam polgárainak védelmére és biztonságának garantálására használja.

Érezte egy önvédelmi szervezet megalakulásának szükségességét a Fidesz is, hiszen a Magyar Gárda megalakulásának hírére azonnal leporolta a Honi Gárda ötletét.

Az már a mai erőviszonyok és a jobboldali politika szokott hebrencskedései történetének egyik szomorú példája, hogy a múlt hét végén éppen az a Simicskó István jelentette ki, hogy „nem civil gárdákat kell szervezni”, aki a Honi Gárda intézményét be kívánta vezetni.

De nem akarom tovább nyújtani ezt a levelet, mert azt más okból írtam. Mégpedig egy technikai ötlet kedvéért. Ami talán azért annál egy kicsit több. Ez pedig egy önöket közvetlenül elérhető telefonszám hiánya. Honlapjukon ezt éppen úgy nem láttam, mint annak felsorolását például, hogy kik a Magyar Gárda vezetői. Vagyis nincs ott egy olyan telefonszám, amelyen a bajbajutottak – akik, mint tudjuk, a politikai feladatokat teljesítő magyar rendőrségre nem számíthatnak – azonnal hívhatják önöket. Amelyet például kiírhatnának azzal a felirattal, hogy „S.O.S. GÁRDA!”

Tudom persze azt is, hogy egy ilyen telefonszám szerepeltetése esetén az olyan típusú emberek, mint akik kezében a korábban említett spanyol honlap van, vagy azok, akik ránk néznek a magyarországi képernyők zöméről, önelégült röhögés közepette álsegélykérő hívásokkal igyekeznének majd megnehezíteni munkájukat, mert ők mások.

Önök persze nyilván az ilyen fals riasztások jó részét ki tudják szűrni, ha csak a segélykérő telefonszámát kiíró hívásokra válaszolnak, vagy nem indulnak el olyanok hívására, akik – mint ahogyan az néhány másodperc alatt kideríthető – nem ismerik azt a falut, amelyből állítólag telefonálnak.

Végezetül még valami.

Amikor e levél megírása előtt honlapjukat megnéztem, rátévedtem fórumukra.

Ott valaki ezt írta be érezhető aggodalommal: „Tényleg be lesz tiltva a Magyar Gárda? Utána mindenki szét fog széledni, és bye-bye fogadalom? Noi saremo soltanto un peso e, anche voi, potreste pentirvi di averci avuti come alleati.”

Mivel az olasz szöveg fordítás nélkül maradt, azt pótlom: „Mi csak teher leszünk számotokra, ám ti is megbánhatjátok, hogy velünk léptetek szövetségre.”

Nagyon remélem, hogy nem így lesz.

Elsősorban azok nevében, akik rettegnek, hogy a politikai elit és a média bíztatása mellett, mikor csap le rájuk másodszor is a már az első csapástól is véres fejsze.

Beriszlav Roncsevics

horvát belügyminiszter, Zágráb

Tisztelt Belügyminiszter Úr!

Örülök, hogy egyszerre fokozzák az agresszív autósok elleni fellépés szigorát, és szüntették meg a muzulmán, valamint a fejlődésben hátramaradt országokra jellemző nulla toleranciát, amikor lehetővé tették, hogy most már két pohár bort is el lehessen fogyasztani Horvátországban az autósoknak.

Ezzel a törvényeket az élet tényeihez igazították, élvezhetővé tették sok százezer ember életét, és nagyon sokat segítettek a horvát vendéglátóiparon is. E közben Magyarországon tovább tombol a mindenki másra zéró toleranciát erőltető Gyurcsány-kormány fasiszta nevű „Új Rend” kormánybiztosságának kondukátora, Kondorosi Ferenc, aki ismételten lebukott, mert újra tilosban parkolt, közhasznú zöld területen.

Látja, míg önöknél szinte minden téren előrelépnek, nálunk buzgón fektetik le az Idi Amin és Bokassza császárok egykori diktatúrájára emlékeztető rendszer alapjait (az emberevés mindenkinek tilos, kivéve a rendelet betartatóinak).

Biztos vagyok benne, ha Kondorosit netán lefülelnék, amikor egy horvát autópályán kétszázzal hajt, részegen, nem tesznek kivételt vele.

Nálunk eközben az egykori Pannónia utcai ávós garázs környékén a közrend fenntartói büntetlenül a tilosban parkolnak.

Aczél Endre

a Népszabadság vezető külpolitikai publicistája

III. rész

Sajnálom, hogy az önnek szóló levél múlt heti folytatása után elfelejtettem odaírni: folytatás a jövő héten.

Igazából azért ez nem olyan súlyos hiba, de legalább korrigálom, ellentétben az önök lapjával, amely nem csak a minden számukban található elírások és szándékos hazugságok tényét nem helyesbíti önszántából soha, de azt sem közlik állítólag piaci alapon működő újságjuk vásárlóival, hogy 2002 nyara óta miért feledkeztek meg általában a tényfeltárás műfajáról.

Adósa vagyok még az általam kifogásolt vezércikkének a három héttel ezelőtt megkezdett levelemben már idézett, ezen részére válaszolni: „A kevésbé iskolázott, de félelemmel teli, minden újabb uniós lépéstől (bővítés, szabad munkavállalás, nemzeti vétójogok szűkítése) rettegő és a lisszaboni szerződés betűjével még távoli ismerkedő viszonyban sem levő írek (mezőgazdasági kistermelők, városi kétkezi munkások, kishivatalnokok stb.) szépen bevették a zavarosban halászó, hiperaktív nacionalisták összes szerződésellenes érvét.”

Lehet, hogy nem tudja, de nem egy európai választási szakértő szerint az egész Európai Unióban az ír választók a legszofisztikáltabbak (a „szofisztikáltra” is jó lenne végre egy megbízható magyar szót találni, de azt még Molnos Angéla kiváló, Magyarító könyvecske címmel 2002-ben kiadott kötetében sem találtam), akiket ön lebunkóz, leparasztoz és leproliz. Igazi SZDSZ-es tempó, Aczél úr. Néha valódi érzései úgy spriccelnek ki magából, mint a váladék az arca egyik részén fogpasztatubusban végződő nyílásból a sajnos már jó tíz éve elhunyt Roland Topor egyik karikatúráján.

Ugye, Aczél úr, szándékosan felejtette el azt, hogy amikor 2005 februárjában a spanyolokat népszavazáson kérdezték meg az európai alkotmánytervezetről (amikor a népszavazás tényét nem kérte számon a spanyol kormánytól az uniós elit), akkor az ország két legszegényebb térségében, Estremadurában és Andalúziában szavaztak a legnagyobb arányban az igen mellett? Azt viszont június 14-én megjelent cikke megírásakor még nem tudhatta, hogy – mint az Eurobarometer felmérésének 12 nappal később nyilvánosságra hozott eredményei mutatják – az írek a leglelkesebb támogatói az Európai Uniónak és a magyarok a leginkább szkeptikusak vele szemben.

Kik itt akkor a bunkók, uram?