A sors kegyetlen fintora, hogy újra aktuálisak Batsányi János 1789-ben írott sorai. És ma már nemcsak Párizs ég éjszakánként, Franciaországnak alig van városa, amely ne szenvedne a migránshátterű fiatal bandák gyújtogatásaitól és fosztogatásaitól. A lázadást kirobbantó eseményeket mindnyájan ismerjük.

Hirdetés

Egy Nahel Merzouk nevű, autót vezető 17 éves fiú nem engedelmeskedett a rendőr felszólításának, hogy álljon meg, a rászegezett pisztoly ellenére továbbhajtott, mire a rendőr lelőtte. Nem tudjuk, milyen előzmények után szakadt el a rendőrnél a cérna. Valamit mégis tudunk: az algériai származású fiú ellen korábban ötször indult eljárás a rendőri felszólításnak megfelelő együttműködés megtagadása miatt. A legutóbbi eset már bírósági szakba jutott, szeptemberben lett volna a tárgyalás.

Itt érhető tetten az egész folyamat lényege. Egy demokratikus társadalom rendjét nem pusztán a törvények és a szokások tartják fönn, sokkal inkább az azokat körülvevő konszenzus arról, hogy azok a törvények és szokások alapvetően jók és szükségesek. A rendőri felszólításnak akkor is engedelmeskedünk, ha nem értünk vele egyet, mert elfogadjuk, hogy a rendőrnek jogosultnak kell lennie, hogy intézkedjék.

Nyugat-Európában azonban a migránsokból és azok leszármazottaiból létrejött egy olyan, elkülönülten élő, párhuzamos társadalmat alkotó népesség, amely egyre kevésbé része ennek a konszenzusnak, mert ezek az emberek úgy gondolják, hogy azok az elnyomó többség törvényei és szokásai, nem az övéik. Ha alkalmuk adódik, gondolkodás nélkül áthágják őket.

Márpedig nem lehet minden utcán parkoló autó mellé rendőrt állítani, de még a boltok elé sem. Ha egy országban a törvénykövetés konszenzusa megbomlik, csak három kimenetel lehetséges: diktatúra, anarchia vagy új konszenzus megteremtése. Az első kettőt minden józan ember el szeretné kerülni, de nem világos, hogy a párhuzamos társadalmak tömegei hogyan jutnak el a harmadikhoz.

Korábban írtuk