A frivol felszólítás igen aktuális a kormányfő körül csápoló médiacsapat tevékenykedésére. A tavaszi kormányalakítás óta a déja vu érzete lengi be a nyilvánosságot. Visszatértek a Horn-kormány évei. Az újságírók tekintélyes hányada elfelejtette, amit az Orbán-kormány alatt szentírásnak tekintett, mely szerint a sajtó, a rádió, a televízió állandó készenlétben áll, hogy tetten érje a kormány melléfogásait, hogy keményen bírálja annak hibáit és hangosan szóljon, ha úgy látja, hogy az adófizetők pénze ellenőrizetlen utakra téved.

Sokan nemcsak elfelejtették, de úgy is viselkednek, mintha nem az MSZP-SZDSZ-koalíció ülne a hatalomban lassan már fél éve. A honi nyilvánosság elkötelezettjei kizárólag Orbán Viktor szellemidézésével foglalkoznak, és csakis a Fideszt hajlandók bírálatuk célkeresztjébe befogni. Zavart publicisták csavarják a szót Orbánról, hosszú és mély elemzéseket dobnak be a köztudatba arról, miért rossz politikus, miért bukott meg, miért árulta el a híveit, miért gondol arra, amire nem is gondol, és miért mondaná azt, amit nem is mond, mert momentán nincs jelen tevőlegesen a magyar belpolitikában. Ez nem akadálya annak, hogy Orbán Viktorra vadásszanak. Kormánypárti politikusok a rosszat, a sátánit, a démonit és az egyetemleges bűnöst egyszerűen kicserélik Orbán Viktor nevére. Lassan mindenkinek leesik, mekkora intellektuális munícióval rendelkezhet a volt miniszterelnök, hogy ilyen őrjöngő hévvel igyekeznek megsemmisíteni, lefokozni, kiradírozni az előző négy évből, de az ezután következő negyvenből is. Odavetett hírek foglalkoznak az áremelésekkel, a gyárbezárásokkal, a dühítő gyógyszerhiánnyal, a közoktatás padlóra küldésével. Orbán Viktor, az igen, ő téma.

Ellenében van nekünk egy igazi, nemesi származású úriember miniszterelnökünk is.

Medgyessy Péter. Medgyessy úriember. Hogy mitől, ne firtassuk. Talán attól, hogy Cannes-ban nyaralt, miközben itthon a Duna már tombolva áradt. Nincs megjegyzés. Illetve annyi, hogy neki nem az a feladata, hogy sáros gumicsizmával tapossa a gátakat. Karácsonykor elmegy Kubába, állítólag még a külügyminiszter sem tud róla. A szóvivője összevissza beszél, majd amikor kiderül, merre járt, azzal indokolja a kubai választást, hogy ott ilyenkor jó melegek és jó koktélok vannak. Megjegyzés nincs, illetve annyit tudunk meg a kiválasztott nyalóktól, hogy fessen lebarnulva, világoskék pólóban és fehér sportcipőben érkezett haza a varaderói kirándulásról. Megkérdezhették volna a kollégák ott a VIP-váróban, hogy mit gondol a miniszterelnök, milyen az idő ilyentájt a Sechellyes-szigeteken, a Maldivokon, esetleg Kenyában? Merthogy marha melegek vannak arrafelé és igen finom koktélok.

Medgyessy Péter elmegy a Hotel Kempinskibe és együtt ünnepli Adrian Nastase román miniszterelnökkel azt a román nemzeti ünnepet, ami közvetlenül előkészítette a trianoni feldarabolást oly módon, hogy kimondta Erdély csatlakozását Nagy-Romániához. Megjegyzés ehhez sincs, csak mi kapunk a pofánkra, hogy nem értékeljük kellőképpen a magyar miniszterelnök úri gesztusát, amit a román félnek tett. Azt nem említette egyetlen külpolitikai elemző sem, hogy a románoktól mi még egyetlen viszontgesztust sem kaptunk, ellenben most például azt kérték, hogy az aradi vértanúk sufniban tárolt szobrait vigyük a fenébe, haza Magyar-országra.

Újabban azt is tudjuk, hogy Medgyessy Péter demokrata. Születésétől fogva, mint Göncz Árpád, igaz ő a demokráciával is egyenlő.

A miniszterelnök úgy lett demokrata, hogy előtte szigorúan titkos tiszti állományban leledzett, és olyan tevékenységet végzett, amit hála a parlamenti vizsgálóbizottságoknak, soha nem fogunk megtudni.

Ami reményt adhat: hogy a jellemes Kende Péternek felfordul a gyomra az ilyesfajta méretes nyalintásoktól, mint: „Kedves miniszterelnök úr, hogy ön milyen elegánsan vezeti a kormányüléseket, nahát, nem győzöm csodálni a munkabírását… és hát hogy bírja ezt a magasztos terhet?” Majd megdühödik az udvari bohócokra is, akik szerint Medgyessy annyira jó, hogy nem lehet humorra venni a figuráját. Azt sem nyeli majd le, hogy a miniszterelnök nevelt lánya 750 ezer forintért egy rémes bárgyúságot menedzsel a köztévén. Meg magát a bulvársajtóban:Én és a Péter, mint napi esemény.

Már meg is van a könyv címe: A Péter.