Szövetség és aggodalom

Aggodalomkeltőnek nevezte David Pressman, az USA magyarországi nagykövete, hogy a magyar kormányfő március elején Magyarország ellenfeleként azonosította az Egyesült Államokat, adta hírül a Népszava. Ezzel teljes mértékben egyet lehet érteni. Valóban „aggodalomkeltő” az Egyesült Államok nyomasztó befolyása az európai államokra. Az amerikai nagykövet szerint szövetséges ország részéről példátlan az ilyesfajta Amerika-ellenes retorika.

Hozzátette, megérti, hogy a pillanatnyi belpolitikai érdekek is tényezők a külpolitikában, de szerinte Oroszország tavaly február 24-én megindított Ukrajna elleni inváziója óta ebben a „fontos és kihívásokkal teli időszakban” nem kéne belemenni ilyen játszmákba.

Pedig menjünk csak bele. Itt van példának okáért a baloldali Sevim Dağdelen kurd származású német országgyűlési képviselőnő, aki a Bundestagban az alábbiakat mondta április 4-én: „A mai nap lehetőséget ad arra, hogy köszönetet mondjunk Németország felszabadításáért. A német fasizmus elleni harc (Németországban nácizmus volt, a fasizmus az olaszok találmánya – B. A.) fő terhét a Szovjetunió viselte, mégis az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország közös erőfeszítései nélkül a barbárság feletti életbevágóan fontos győzelem nem lett volna lehetséges. 400 ezer amerikai katona vesztette életét a második világháborúban a japán militarizmus és a német fasizmus (lásd fentebb – B. A.) elleni harcban. Tisztelettel adózunk az emléküknek. […] Az antiszemita gyűlölettel és a Harmadik Birtodalom erőszakos rasszizmusával a köztünk lévő barátsággal szálltunk szembe. A szovjet, a francia, a brit és az amerikai nép barátságával. Nagy szükségünk van most is a német–amerikai barátságra. Üdvözöljük az egyre szorosabb társadalmi kapcsolatokat és a növekvő számú kölcsönös egyezségeket. A barátság ugyanakkor azt is jelenti, hogy véget vetünk Németország eddigi szélsőségesen alárendelt helyzetének az amerikai külpolitika részéről, amit háborúk, nemzetközijog-sértések és puccs­kísérletek szegélyeznek.

Ezért mondjuk, hogy 78 év után itt volna az ideje, hogy az amerikai katonák hazamenjenek. Minden más szövetséges már rég elhagyta Németországot. Az amerikai katonai bázisok olyan államon kívüli területek, ahol nem érvényes a német alkotmány. Német földről hajtanak végre nemzetközi jogot sértő dróntámadásokat és légitámadásokat Amerika háborúiban. […] Volt idő, amikor a Bundestagnak több bátorsága volt. Emlékeztetném önöket az amerikai nukleáris fegyverek 2010-es kivonásáról szóló döntésre vagy az FDP külügyminiszterének a kezdeményezésére, amit azóta sem hajtottak végre. Sok idő eltelt, de ragaszkodnunk kell hozzá: nem maradhatnak az amerikai atomfegyverek.

Most a szövetségi kormány engedi Amerikának, hogy egyenesen a frontra küldje azokat a Leopard tankokkal együtt. Ahogyan a kormány nem támogatja azt a nemzetközi nyomozóbizottságot sem, amely kivizsgálná az Északi Áramlatnál elkövetett terrortámadást. Azt mondom, a terror és a támadás barátok között nem tolerálható. Az amerikai kormány nem szövetségeseket akar, hanem vazallusi hűséget. Ám egyre kevesebb ország hajlandó eleget tenni ennek, és ez jó. A barátság alapja az emberi és nemzetközi jogok tiszteletben tartása.”

A német Die Linke kurd származású politikusnője részletes és pontos választ adott helyettünk is arra, hogy mi itt, Európában a szövetséget illetően mit látunk aggasztónak.