– Technikai koalíciót mondtam, nem valódit! – üvöltötte az egyik balos a másik arcába, s közben megpróbált belerúgni a nemzeti radikálisba, de véletlenül Fodort találta el.
– Mi nem lépünk koalícióra senkivel – jelentette ki az LMP-s, és megfogta a kilincset.
– Csak öt percre! Csak addig, hogy egy választáson mind együtt indulunk, mert akkor megverhetjük a Fideszt.
– Vagy nem.
– Ha mindannyian összefogunk, hozni tudunk annyi egyéni körzetet, hogy nyerjünk.
– És? Vona lesz a miniszterelnök, Gyurcsány a belügy, Szanyi a külügy, Szél Berni a pénzügy, Fodor Gabi meg megint kulturális?
– Fittyfenét! Nem kell kormányt alakítanunk. Éppen csak megváltoztatjuk a választási rendszert, és kiírjuk újra. Hogy ne a Fidesz nyerjen.
– Aranyapám, te nem tudsz olyan választási rendszert kitalálni, amiben ne a Fidesz nyerne.
– Csupa egyéni körzet…
– De azt csak akkor nem a Fidesz nyeri, ha mindannyian összefogunk ismét. Mivel azonban kormányozni nem tudunk együtt, új választást kell kiírnunk. Újra összefogunk, újra nyerünk, megint elbukunk a kormányalakításon.
– Akkor legyen csak listás. A Fidesznek nem lesz meg az ötven százaléka.
– De nekünk is csak együtt. És együtt nem tudunk kormányozni. Jobbik–DK–MSZP–LMP–Fodorgabi koalíció? Ugyan már!
– Hát kisebbségből kormányzunk.
– Kicsoda? Gyurcsány? És majd Vona ellenzékből támogatja?
– Legfeljebb nem lesz majd kormány. Káoszba fullad az ország, évekig nincs kormány, jönnek a migránsok, elszabadul a forintárfolyam, nincs elfogadott költségvetés, megszűnik a külpolitika, a gazdaságirányítás. Ez mind igaz. De legalább nem a Fidesz fog irányítani.
– Na, ezért már megéri… Jó program! Lám, mit tesz, ha ennyi nagy koponya összegyűlik!