A Nemzetközi Meteorológiai Szervezet (OMI) július 2-án arra figyelmeztetett, hogy „a Föld klímája megzavarodik”. A hangvétel riasztó és merőben új egy rendkívül óvatos és tudományosan visszafogott szervezet részéről. Részletek a legutóbbi jelentéséből: „A legutóbbi tudományos értékelések azt jelzik, hogy miközben az átlaghőmérséklet tovább emelkedik a klimatikus változás következtében, a szélsőséges időjárási események számának és intenzitásának is növekednie kell.” A 2003-as év és az 1993-2003-as évtized volt Európában a legmelegebb azóta, hogy a meteorológiai megfigyelések léteznek – vagyis 200 éve. „A rövid távú éghajlatváltozásra vonatkozó új elemzések azt jelzik, hogy az északi féltekén a XX. századi hőmérséklet-emelkedés a legerősebb volt ezer év óta”, olvasható az OMI jelentésében. A hőmérséklet nemcsak emelkedik, de az emelkedés egyre gyorsabb is. 143 év óta a legmelegebb évek voltak: 1998, 2001, 2002, 2003, mindannyiszor egy megdöntött hőmérsékleti rekorddal.

Az OMI előrejelzése szerint a hegyeket borító hótakaró folyamatos eltűnése miatt 2015-től Európában vége lehet a téli sportoknak, 2020-tól szaharai klíma telepedhet meg Spanyolországban és talán mediterrán klíma Svédországban, kiszáradhat a Loire, vízellátási gondok jelentkezhetnek Európa-szerte.

„Az idei nyári hőhullám nagyon nyugtalanító. Az emberi környezetszennyezés miatti éghajlatváltozás sokkal erősebb és gyorsabb, mint hogy azt előre láttuk. Nagy a kockázata annak, hogy egy katasztrófa-helyzettel fogunk szembesülni”, erősítette meg a maga részéről John Schellnuber klimatológus professzor, a német kormány volt tanácsadója, a Tyndall Center brit meteorológiai laboratórium igazgatója.

* * *

Mecsetek Európában – szaporodnak, mint a gomba eső után!

Európa legnagyobb muzulmán központját, a római mecsetet azzal a nyilvánvaló szándékkal építették a kereszténység „szent városába”, ahol egyébként (legalábbis jelenleg) még kevés muzulmán él, hogy szimbolikusan jelezzék vele Európa meghódítását. Június 13-án Silvio Berlusconi mindazonáltal elmozdította tisztségéből a mecset imámját, Abdel-Samie Mahmud Ibrahim Musszát, aki néhány nappal korábbi imájában kijelentette: „Allah segítsen bennünket lerombolni az iszlám ellenségeinek házait, megsemmisítésük végett, és az iszlám nemzet győzelméért mindenütt”. Az olasz kormányfő gyors és drákói intézkedésére a Simon Wiesenthal Központ panasza alapján került sor.

A spanyolországi Granadában július 10-én avattak fel egy nagymecsetet, abban a városban, ahol 1492-ben Boabdil szultán meghajolni kényszerült a katolikus királyok előtt.

Vihart kavar a görögországi Péania városába tervezett 3000 négyzetméteres iszlám kulturális központ és mecset építésének az ügye is, amelyet Szaúd-Arábia finanszíroz. A nacionalista és ortodox görög nép, amely emlékszik a kegyetlen török megszállásra, nem nézi jó szemmel a dolgot, a kormány azonban nem törődik vele. Ez lesz az első mecsetépítés 200 év óta. Az Olimpiai Játékokra készülve Görögország „európaivá” vagyis iszlámbaráttá akar válni. Georgios Papandreu külügyminiszter szerint ugyanis „Athén az Európai Unió egyetlen olyan fővárosa, ahol nincs mecset”. Szerencsére ez a „botrány” meg fog szűnni.

A mecset megépítése a görög kormányra gyakorolt arab nyomás eredménye. Péania polgármestere, Paraskevas Papakostopulos nem rejti véka alá haragját, és igyekszik megakadályozni a tervet: „Közösségünk majdnem egyhangúlag ellene van a mecset építésének, de senki sem kérdezte meg a véleményünket. Amikor a turisták földet érnek a repülőtéren, az első dolog, ami meglátnak, a minaret lesz. Ez pedig nem éppen reprezentatív a görög civilizációra nézve.” Hivatalosan az Ortodox Egyház szót sem ejt a témáról, a peaniai pap, Antonios Milakis azonban nem tudja elfogadni a mecset felépítését, amely mint mondja: „központként fog szolgálni iszlámisták képzéséhez és az áttérésekhez”.

Így tehát immáron Görögország is érintett az iszlám Európa elleni harmadik történelmi offenzívájában. Athénban már 30 ezer muzulmán bevándorló él: albánok, pakisztániak, afrikaiak és közel-keletiek. A központi kérdés azonban nem az, hogy „építsenek vagy ne építsenek mecseteket”. Amikor ez a probléma felmerül, akkor már túl késő. A központi kérdés az Európába irányuló tömeges iszlám bevándorlás, illetve ennek megállítása és visszafordítása. Ezer év után újra felmerül a reconquista kérdése.

Még egy Helmut Schmidt is kezd tisztában lenni a probléma súlyával, amint azt a június 24-én Moszkvában tartott konferencián elhangzott szavai tanúsítják. A volt német kancellár három fontos geopolitikai tényt prognosztizált a közeljövőre nézve: a helyi konfliktusok és háborúk intenzívebbé válása következtében Európára nehezedő afro-ázsiai migrációs nyomás növekedését, a nyílt háborúba torkolló izraeli-arab konfliktus súlyosbodását és tíz éven belül globális összecsapást a muzulmán világgal!

* * *

Kik azok az európaiak, aki áttérnek az iszlám hitre?

Leggyakrabban azokat a nőket említik, akik arabokhoz mennek feleségül és azt akarják, hogy az idegen környezetben „békén hagyják” őket. A lényeg azonban nem ez. Spanyolország példája különösképpen tanulságos, ahol a hetvenes évek végén egy őshonos áttértekből álló szunnita közösség alakul, Abd el-Kader sejk, egy skót konvertita vezetésével. 1981-ben Granadában telepednek le, és egy emblematikus helyen, az Albacin tetején, az Alhambrával szemben hozzák létre központjukat – ma itt van az említett mecset, amelynek az imámja a spanyolországi iszlám közösség vezetője, egy Malik Abderraman Ruiz nevű spanyol konvertita. A szimbólum világos: kihívás a reconquistával szemben, amely éppen Granadában fejeződött be 1492-ben, az utolsó arabok kiűzésével.

Ezek a valamiféleképpen „kollaboráns” európaiak általában tehetős környezetből jönnek és tele vannak diplomákkal. Sokan anarchisták, trockisták, kommunisták voltak, de egy „spirituális utat” keresnek. A kommunizmusból az iszlámizmusba tartó ember lényegében nem tesz mást, mint az egyik totalitárius és dogmatikus univerzalizmusból átlép egy másikba. A Szovjetunió bukása és a marxista utópia doktrinális összeomlása az iszlám felé fordította a szélsőbalos értelmiségi osztály egy részét.

(Összeállította és fordította: Gazdag István)