A csetlő-botló elnök

A legnagyobb amerikai közvélemény-kutatók eredményeit összegezve a Five­ThirtyEight szerint november legvégén az amerikai választópolgárok 41,4 százaléka értékelte pozitívan, míg 53,4 százalékuk negatívan az ezekben a napokban nyolcvanadik születésnapját ünneplő Joe Biden elnök munkáját, és ez a nyár közepéhez képest még enyhe javulás is. Mindez azt jelenti, hogy a csetlő-botló országvezető népszerűségének mérőszámai szinte tizedpontra megegyeznek a Donald Trump elnökségének ugyanezen pontján mértekkel, ez pedig nehezen magyarázható annak a képnek az alapján, amely a két politikusról a fősodrú médiában megjelent: míg Bident szeretetre méltó, sokat tapasztalt úriemberként, addig elődjét semmihez nem értő, viselkedni képtelen, állatias és szélsőséges figuraként ábrázolták.

És itt rögtön el is értünk Biden népszerűtlenségének első okához. Az 1970-es évek legeleje óta a politika nagyszínpadán tevékenykedő korábbi alelnök ugyanis azt ígérte választási kampányában: mindent megtesz majd azért, hogy a Trump elnöksége alatt szétszakított Amerika olyan nagy, boldog közösség legyen, amilyen egyébként soha nem volt. Ebből azonban a választópolgárok eddig semmit sem láthattak vagy tapasztalhattak, sőt, ha lehetséges, az Egyesült Államok most megosztottabb, mint modern kori történelmében valaha volt, hiszen a liberális-progresszív oldal – amelynek hivatalos képviselői Biden párttársai, illetve kegyeltjei – újabb és újabb ötletekkel áll elő, amelyek mentén egymásnak ugraszthatja az embereket, ebben pedig Biden is aktív szerepet vállal.

Ilyen például az immár követhetetlenül sok betűvel bővülő LMBTQ-közösség és a többségi, heteroszexuális társadalom, ezen belül is a heteroszexuális szülők szembenállása. Az erőltetett LMBTQ-propaganda ugyanis már nem csupán egy teljes nyári hónapon keresztül kötelező minden állami intézménynek és nagyvállalatnak, de egyre erőszakosabban veszik célba a gyerekeket. A Fehér Ház már nyíltan támogatja a „nemi megerősítő” orvosi kezeléseket, amelyeket olyan gyermekeknek próbálnak felkínálni – ha kell, a szülők megkerülésével, illetve megbüntetésével –, akik úgy érzik, hogy rossz testbe születtek. Március utolsó napján az igazságügyi minisztérium az összes állami főügyésznek elküldött egy levelet, amelyben arra figyelmeztették őket, hogy polgárjogi törvényeket sérthetnek meg, amennyiben „megakadályozzák”, hogy kiskorúak „nemi megerősítő” ellátásban részesüljenek. És bár a nagyvállalatok – a techóriásoktól a filmgyártókon át a gyorséttermekig – túlnyomó része továbbra sem hajlandó tudomásul venni, hogy ez az agresszív propaganda a többség ellenére való, kijelenthető, hogy ez is komoly szerepet játszik Biden népszerűségi mutatóinak alakulásában.

Rengeteg amerikai nem tudja vagy nem is akarja Bidennek megbocsátani az állítólag saját tábornokai figyelmeztetéseit semmibe véve levezényelt, láthatóan tökéletesen előkészítetlen afganisztáni kivonulást még 2021 augusztusában, amelynek során az amerikai hadsereg több ezer hűséges szövetségesét és segítőjét hagyta hátra, és azoknak a sorsa is kétséges, akiknek megmenekülését segítették, hiszen az amerikai kormány mindössze kilencven napig biztosította számukra a támogatást. Ezzel szemben a déli határt tárva-nyitva hagyták, minden idők legnagyobb migrációs válságát idézve elő. 2022-ben eddig rekordszámú, közel két és fél millió alkalommal kellett intézkednie illegális migránsok ellen a határőröknek; ehhez képest november végén a Biden-adminisztráció éppen amellett érvelt a legfelsőbb bíróság előtt, hogy enyhíteni kellene a deportálások szabályozásán, és azok folyamán csak olyan illegális migránsokra kellene összpontosítani, akik nemzetbiztonsági veszélyt jelentenek. A félidős választások megmutatták, hogy a republikánusok népszerűsége megugrott a spanyol ajkú állampolgárok körében, aminek elsődleges okai közt egyértelműen szerepel az illegális migráció elleni harc teljes hiánya.

Az ellenőrizetlen bevándorlás – főképp az ember- és kábítószer-kereskedelemnek köszönhetően – komoly közbiztonsági kihívásokat is eredményez; mára a Fentanyl-túladagolás lett a vezető halálok a 18–45 év közötti amerikaiak körében, a halálos drog és a mexikói kartellek közti összefüggést pedig maga az amerikai Drogellenes Hatóság (DEA) fedte fel. De komoly gondokat okoz a Biden-kormány és a liberális-progresszív oldal általános rendfenntartás-ellenessége is. Persze ez nem újdonság: emlékezhetünk, hogy a 2020 nyarán a George Floyd nevű bűnöző halála után kitörő, számos nagyvárost érintő, hosszú heteken át tartó erőszakos zavargások alatt is több magas rangú demokrata párti politikus kelt a tomboló-romboló tömegek védelmére. 2021 végére aztán már több nagyvárosban – így például Philadelphiában, Columbusban és Portlandben – dőltek meg a korábbi gyilkossági rekordok, az FBI országos adatai szerint pedig összesen mintegy 30 százalékkal emelkedett az emberölések száma az előző évhez képest. Baloldali városvezetőknek és bíráknak köszönhetően ma már New Yorkban vagy San Franciscóban teljesen hétköznapi esemény lett, ha fényes nappal kirabolnak valakit.

Erre a káoszra rakódott rá a gazdasági válság, amit a Biden-kormányzat egyelőre, úgy tűnik, nem képes megfelelő módon kezelni. Maga az elnök júliusban még azt mondta, az infláció csak „átmeneti” probléma lesz, holott ezt talán ő maga sem hitte el. Bár a világjárvány megtépázta ellátási láncok még nem épültek vissza, az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság leállíttatott néhányat az ország legnagyobb csecsemőtápszer-gyártó üzemei közül, ezért a 2022-es nyár egy részét a szülők és az egészségügyi intézmények is azzal töltötték, hogy órákon át vadászták az újszülöttek túléléséhez szükséges tápszereket, miközben a benzin és az élelmiszerek ára, illetve általában véve a megélhetési költségek történelmi magasságokba emelkedtek. Az elszabaduló infláció a Moody’s szerint havonta több mint 250 dollárjába (nagyjából 100 ezer forint) kerül az amerikai családoknak, ami a legalacsonyabb jövedelműeket kilátástalan helyzetbe sodorta. A Biden-kormányzat mindeközben eszetlenül nyomtatja a pénzt: novemberben a hiány felfoghatatlan nagyságú, közel 1400 milliárd dollár volt. Bár a 2022-es, GDP arányos költségvetési hiány az előző évhez képest valóban alacsonyabb (5,5 százalék), azonban az a koronavírus miatt kiugróan magas (12,3 százalék) volt, és összességében a jelenlegi hiány nem csupán az utóbbi egy évtizedben az egyik legmagasabb, de lényegesen több mint az utóbbi fél évszázad átlagát jelentő 3,6 százalékos mutató.

Donald Trump elnöksége alatt a baloldali média egyik kedvenc állítása az volt, hogy az egész világ Amerikán röhög, amiért megválasztottak maguknak egy ilyen nevetséges vezetőt. Persze Trumpot lehet nem szeretni, de ha bohóckodásról vagy szerencsétlenkedésről van szó, akkor Biden sokkal jobban teljesít. Mindannyian emlékezhetünk arra, amikor lépcsőn esett le, biciklivel borult fel és világmegváltó gyűlésen aludt el. Mára már szinte megszokott, hogy miután láthatatlan embereknek nyújtja a kezét a színpadon, zavartan botorkálva elkezdi keresgélni az onnan levezető lépcsőt, majd jellemzően csak segítséggel találja meg. Jackie Wa­lorski Indiana állambéli képviselőt nyolc héttel annak halála után kereste egy konferencián; Jeruzsálemben a „holokauszt becsületéről” beszélt a borzalmai helyett; országértékelő beszédében az ukránokat irániaknak, 2021 márciusában Kamala Harrist pedig elnöknek nevezte.

Ez az idétlenkedés persze kifejezetten szórakoztató tud lenni – egészen addig, amíg bele nem gondolunk, hogy ez a pojáca a világ első számú gazdasági és politikai hatalmának vezetője. Így ugyanis már valamivel nehezebb értékelni a poént, ezt pedig az amerikaiak többsége is látja.