Fotó: Wikimedia Commons (Adam Jones, Ph.D.)
Hirdetés

Benjamin Berell Ferencz ortodox zsidó szülők gyermekeként született Erdélyben 1920-ban. Tíz hónapos volt, amikor családja az Egyesült Államokba emigrált az egyre erősödő antiszemitizmus elől.

A Harvardon jogot végzett, majd önkéntesnek jelentkezett a hadseregbe, ott volt több koncentrációs tábor felszabadításánál.

Ferencz 27 évesen, tárgyalási tapasztalat nélkül lett az 1947-es Einsatzgruppen-per főügyésze, amelyben 22 volt SS-parancsnokot vádoltak több mint egymillió zsidó meggyilkolásával a megszállt Kelet-Európában.

Miután lezajlott a fő háborús bűnösök pere a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt, az Egyesült Államok egy sor további nürnbergi pert is lefolytatott a háborús bűnösökkel szemben. A nürnbergi amerikai katonai törvényszék előtt folytatott kilencedik per az Einsatzgruppen (mozgó kivégzőosztagok) tagjaival foglalkozott, akiknek a feladata a zsidók és más személyek kivégzése volt a keleti front mögött.

A per során tizennégy halálos és öt életfogytiglani ítélet született.

A nürnbergi perek után Ferencz egy zsidó jótékonysági konzorciumnak dolgozott, amely segített a holokauszt túlélőinek visszaszerezni a nácik által ellopott ingatlanokat, otthonokat, üzleteket, műalkotásokat, zsidó vallási tárgyakat.

Benjamin Berell Ferencz élete hátralevő részében egy olyan nemzetközi bíróság létrehozását szorgalmazta, amely vádat emelhet háborús bűnökért bármely kormány vezetői ellen.

Álma 2002-ben megvalósult a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság megalapításával.

„Ben megingathatatlan célja egy békésebb és igazságosabb világ létrehozása felé közel nyolc évtizedet ölelt fel, és örökre meghatározta, hogyan reagálunk az emberiség legsúlyosabb bűneire” – mondta Sara Bloomfield, az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának igazgatója.

Korábban írtuk