Ki lövi a zaporizzsjai atomerőművet?
Miközben a harkivi fronton az ukrán erők komoly sikereket érnek el, nem nyugszik a helyzet a zaporizzsjai atomerőmű környékén. A március eleje óta orosz kézen lévő erőművet és az annak helyet adó Enerhodart már egy ideje rendszeresen lövi az ukrán hadsereg. Kijev ezt nem ismeri el, és az oroszokat vádolja a támadásokkal, ám több jel is arra utal, hogy ez hazugság. Az erőművet lezárták, a közvetlen veszély mérséklődött.
Humanitárius folyosó nyitását követelte a napokban Ukrajna a zaporizzsjai atomerőmű körüli területen a civil lakosság evakuálására. Európa legnagyobb atomerőműve körül továbbra is feszült a helyzet, ám a kérés a legnagyobb cinizmusról árulkodik, hiszen amennyiben az ukrán erők nem támadnák a környéket, akkor nem lennének veszélyben az ott lakók, és tegyük hozzá, fél Európa. Természetesen lehet erre azt mondani, hogy nem jutottak volna idáig a dolgok, ha Oroszország nem támadja meg Ukrajnát, majd nem foglalja el magát az erőművet, ám egy háborúban az áldozat sem tehet meg mindent.
A zaporizzsjai atomerőmű a Dnyeper bal partján, a folyón létesített Kahivkai víztározó mellett található. Hat darab, egyenként 1000 megawatt beépített teljesítményű reaktorblokkja van, amivel Európa legnagyobb atomerőműve. A 2020-as évek elején az erőmű évi 40–42 milliárd kilowattórát termelt, ami Ukrajnában az átlagos éves villamosenergia-termelés ötödét és az ukrán atomerőművek által termelt áram közel felét adja. Az atomerőmű mellett található az 1972-ben megnyitott zaporizzsjai hőerőmű.
Március elején az atomerőmű és Enerhodar városa orosz ellenőrzés alá került, de biztonsági szempontokat szem előtt tartva máig az eredeti ukrán személyzet üzemelteti. Azóta a végéhez közelednek azok a munkálatok, amelyek segítségével leválasztanák az erőművet az ukrán hálózatról, és az itt termelt árammal az elfoglalt területeket, a Krímet és Oroszországot látnák el. Közben az ukrán hadsereg időről időre kísérleteket tett az ellenőrzés visszaszerezésére, a nyár eleje óta pedig ennek jegyében rendszeresen lövi a várost és az erőmű környékét is. Több találat érte már magukat a blokkokat, amelyek közül mára már csak egy üzemel. De lövik az elvezető és a tápláló távvezetékeket is, és ami jelenleg a legveszélyesebbnek tűnik, az erőmű területén a kiégett fűtőelemek őrzésére felépített tárolót, amely 380 konténer elhelyezésére alkalmas, 50 évre elegendő tárolási kapacitással.
Az ukrán narratívával ellentétben nem tűnik logikusnak, hogy miért is lőné az orosz oldal az általa ellenőrzött erőművet és Enerhodart. Nagyon is logikus ugyanakkor, hogy Kijev mindenáron meg akarja akadályozni, hogy Oroszország lekapcsolja az ukrán rendszerről az erőművet. Egyszóval, ha valaki használni akarja a jövőben, akkor nem lövi szét. De a belövési szögekből is látszik, hogy a lövedékeket a Dnyeper túloldaláról, az ukránok által ellenőrzött területről lőtték ki. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) közelmúltban a helyszínen járt küldöttségének is bemutattak becsapódott, 155 milliméteres, NATO-kaliberes rakétamaradványokat. Az sem tűnik életszerűnek, hogy az oroszok lőjék az áramot elvezető vezetékeket, amikor azokat az erőműből egyszerűen le is kapcsolhatnák. De az is a megnövekedett kijevi aktivitást mutatja, hogy ukrán deszantosok az elmúlt két hétben háromszor próbáltak meg partra szállni és elfoglalni az erőművet. Egyébként az ukránok azért el-elszólják magukat, hiszen elismerik, hogy Enerhodart lövik, és azzal vádolják az oroszokat, hogy fedezékül használják az erőművet. Sőt, már a Pentagon is elismerte, hogy ukránok lövik a zaporizzsjai atomerőművet és környékét. Éppen ezért furcsa, hogy a NAÜ 52 oldalas jelentésében ezt nem merte kimondani. Ki tudja, mi a cél a valóság eltussolásával?