Törökország orosz rulettje
Törökország kockázatos külpolitikát folytat: sem Oroszország, sem Ukrajna, illetve az őket támogató Nyugat oldalán nem kíván állást foglalni – hangzott el a Migrációkutató Intézet (MKI) által szervezett „Törökország orosz rulettje” című könyvbemutatón. Az érdeklődők átfogó képet kaphattak Törökország stratégiai kultúrájáról, valamint arról, miként egyensúlyozik Ankara Oroszország és a Nyugat között.Törökországnak különleges geopolitikai elhelyezkedése van: egyszerre tekinthető európai, ázsiai és közel-keleti államnak, illetve szerepet játszik a Kaukázusban, a Balkánon, a Fekete-tenger térségében vagy a Földközi-tenger keleti medencéjében – emelte ki Pénzváltó Nikolett, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője, a „Törökország orosz rulettje” című könyv szerzője. Törökország a különböző kontinensek, civilizációk, regionális biztonsági komplexumok határán fekszik. Egyszerre van összekötő (pl. energiapolitika esetében tranzitállam) szerepe, és rendelkezik elválasztó (pl. irreguláris migráció esetében szigetelőállam) funkcióval – tette hozzá.
Kényes egyensúlypolitika
Törökország kockázatos külpolitikát folytat: sem Oroszország, sem Ukrajna, sem az őket támogató Nyugat mellett nem szeretne kizárólagosan állást foglalni, igyekszik mindegyik féllel együttműködni, hiszen sokat profitálnak az egyensúlypolitikájukból – emelte ki Pénzváltó Nikolett. Oroszország tekintetében erős energiapolitikai függésük van: a földgázszükségletük 1/3-át tőlük vásárolják; ugyanakkor a nyugati intézményrendszerhez is szoros kapcsolat fűzi a törököket, hiszen például fontos számukra a NATO védelme. Továbbá erős a nyugati gazdasági függés. Mióta Törökország gazdasági helyzete jelentősen romlott, azóta kevésbé „hangosan” lépnek fel a Nyugattal szemben – mondta a szakértő.
Török–orosz viszony – ellentétek és közös érdekek
A törökök és az oroszok közötti konfliktusok okai között szerepel, hogy a két ország eltérő erőket támogat az egyes fegyveres konfliktusokban (gondoljunk csak Hegyi-Karabahra, Szíriára vagy Líbiára). Emellett érdekeik sokszor nem összeegyeztethetőek, valamint a közös szomszédság is kiváltó ok lehet, ha konfliktusról van szó. Továbbá a múltbéli események is rányomják a bélyegüket a török-orosz viszonyra: 2015-ben Törökország lelőtt egy orosz vadászgépet, amely megsértette a török-szír határt, és több mint fél évbe telt, amíg Putyin elfogadta Erdogan bocsánatkérését. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy Törökországot annak idején a Szovjetunió lökte a Nyugat „karjaiba” – hívta fel a figyelmet a könyv szerzője. Közös együttműködési terület viszont az energiapolitika: Törökország kulcsfontosságú szerepet tölt be az orosz földgáz exportjában. Erősek a gazdasági kapcsolatok is a két ország között, illetve az amerikai befolyást is mindketten igyekeznek ellensúlyozni (pl. próbálják kiszorítani az USA-t a közös szomszédságukból, valamint minimalizálni a belügyekkel kapcsolatos beavatkozásokat) – tette hozzá Pénzváltó Nikolett.
Orosz–ukrán háború
Törökország az orosz-ukrán háborút illetően is a megszokott egyensúlypolitikáját folytatja. Szoros hadiipari együttműködést alakítottak ki Ukrajnával, ahol például török haditechnikai eszközökbe gyártanak hajtóműveket – mondta a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője, majd hozzátette: habár Oroszország megerősödése nem érdeke Törökországnak, mégis fontos a velük való jó kapcsolat megőrzése. A kérdés az, meddig engedi folytatni ezt az egyensúlypolitikát a Nyugat?
Kurd–kérdés
Oroszországnak (és olykor a Nyugatnak is) a „kurd-kérdés” afféle ütőkártyaként szolgál: tudják, hogy Törökország számára ez érzékeny téma, így a velük való aktuális viszony határozza meg a kurdok támogatásának mértékét. Ha jó a kapcsolat a törökökkel, megértőbben állnak a török igényekhez, viszont konfliktus esetén ráerősítenek a kurdok támogatására – említette Pénzváltó Nikolett.