Azok a 90-es évek…
Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy tarolt a Blokád című alkotás az idei Magyar Mozgókép Díj-gálán, hiszen összesen hét díjat nyert: a legjobb filmnek, a legjobb színésznek (Seress Zoltán), a legjobb női mellékszereplőnek (Tóth Ildikó), a legjobb forgatókönyvnek (Köbli Norbert), a legjobb operatőrnek (Nagy András), a legjobb vágásnak (Makk Lili) és a legjobb sminknek (Görgényi Réka) járó elismerést is begyűjtötte.
A baloldali lapok beszámolói mégsem arról szóltak elsősorban, hogy a valóban kiváló film mennyi elismerést kapott, hanem a rendező és egy népszavás újságíró konfliktusáról. „Fellökött egy kritikust, fődíjat nyert a filmje – Tősér Ádám rendező a hétvége erős embere”, ezzel a címmel és leaddel írt például az eseményről a Magyar Narancs, és azért éppen őket idézzük, mert több balliberális orgánum szalonképtelen szavakat is használt a címében.
A Népszava így számolt be a történtekről:
„Tettlegesen lépett fel lapunk munkatársa ellen Tősér Ádám filmrendező a Magyar Mozgókép Fesztivál péntek esti programján. […] Csákvári Géza a Népszava tudósítójaként, meghívott vendégeként vett részt a Magyar Mozgókép Fesztivál hivatalos eseményén. Munkatársunk a mozgóképes mustra résztvevői számára tartott bulin éppen a mosdó felé tartott, amikor egy onnan távozó férfi se szó, se beszéd olyan elementáris erővel fellökte, hogy a földre került. A támadó üvölteni kezdett, a többi között lenácizta munkatársunkat és kilátásba helyezte, hogy »szétveri a pofáját«. Csákvári Géza felállt, hogy jobban tudja védeni magát, a fenyegetőző férfi végül mégsem ütött, két filmrendező, Kocsis Ágnes és Szűcs Dóra nyugtatta meg és húzta el magával a helyszínről. »Nem tudtam ez egészet mire vélni, nem ismertem fel a férfit. Megtudtam, hogy Tősér Ádám, a Blokád című film rendezője volt a támadó«” – írta a lap, hozzátéve, tettleges becsületsértés miatt feljelentést tesznek az ügyben.
Hogy egy kulturális újságíró azt nyilatkozza, nem ismerte fel a tizenöt díjra jelölt film rendezőjét, az inkább őt minősíti, ha pedig valójában felismerte, csak azt akarta érzékeltetni, szerinte Tősér ennyire jelentéktelen személy, az még inkább. Ennél is szánalmasabb azonban a Népszava alcíme, amit az esetről szóló cikknek adott: „Az indulatot és az erőszakot nem indokolhatja őszinte kritika”.
Őszinte kritika… Nos, őszinte kritika az lett volna, ha Csákvári azt írja a Blokádról, hogy rossz film, mert… – és megindokolja. De nem ezt tette. Azzal kapcsolatban ugyanis, hogy Nemzeti Filmintézet döntőbizottságának határozata alapján Magyarország tavaly a Blokádot nevezte a legjobb idegen nyelvű filmek Oscar-versenyébe, ezt írta idén márciusi publicisztikájában: „De a hatalmi cinizmus netovábbja volt tavaly a történelemhamisító, egyik jelentében nyíltan antiszemita Blokádot nevezni bármelyik másik magyar film helyett. Egy olyan díjra, melyet nyíltan és burkoltan liberális összeesküvésnek deklarál a konzervatív magyar.”
Szóval a Népszava szerint ha azt írják egy filmre, hogy „nyíltan antiszemita”, az őszinte kritika. Még jó, hogy nem azt írták: elfogulatlan szakmai kritika.
Tősér Ádám rendező az Indexnek adott interjújában egyébként nem tagadta, hogy valóban volt konfliktusuk Csákvárival.
„Megkérdeztem, hogy miért hazudozik, majd arrébb löktem, erre ő dobott egy Neymar-díjas alakítást” – mondta a rendező, utalva arra, hogy a brazil válogatott labdarúgót gyakran vádolják színészkedéssel, vagyis azzal, hogy erőteljesen rájátszik az ellene elkövetett szabálytalanságokra. „Ez az ember, akit nem neveznék újságírónak, talán inkább szélsőséges propagandistának, az egyik legsúlyosabb bűnnel, nyílt antiszemitizmussal vádolta meg a filmet és ezzel a Blokád összes alkotóját. […] Ezzel megsértett engem is, és alkotótársaim sokaságát. A kritika és a rágalmazás között jelentős különbség van, és az úr az említett írásában durván túllépte a kritikai műfaj adta szabadság határát. Egyszerűen hazudik, és azért hazudik, hogy ezzel egyfajta propagandát szolgáljon. Pedig, ahogy Csengey Dénes mondja: ha az antiszemitizmus nagy bűn, mert az, akkor az antiszemitizmussal való alaptalan vádaskodás ugyanakkora bűn, és ugyanolyan ítélet alá kell hogy essék” – nyilatkozta Tősér Ádám, aki a hírek szerint később felhívta Csákvárit és elnézést kért tőle. Az interjúban egyébként úgy nyilatkozott: ha jogi eljárás indul, vállalja tette következményeit.
Csákváriék dühe érthető: a Blokád úgy mutatja be hitelesen a rendszerváltozás időszakát, a baloldal által független és szerethető köztársasági elnökként ünnepelt – valójában mindvégig SZDSZ-es pártkatonaként működő – Göncz Árpád személyiségét és a taxisblokád hátterét, hogy a film kilencven percen át maximálisan leköti az ember figyelmét. Nagyszerű forgatókönyv, rendezés és színészi játék – ez a siker titka. Ha pedig nincs más érve, mit tesz egy balliberális újságíró, hogy hiteltelenítse a filmet? Ráragasztja az antiszemitizmus bélyegét.
Lám, a 90-es évek nem is voltak olyan régen, mint gondolnánk.