Hirdetés

Ursula von der Leyen ötéves politikai ciklusa kezd hasonlítani egy kopott kerékpárgumira, amely kontinentális útjának végéhez közeledik. 2023 szeptemberében az utolsó, az unió helyzetéről szóló éves beszéde után megkezdődtek a politikai jövőjével kapcsolatos találgatások. Von der Leyen mesterien lavírozott a politikai kátyúk között, és a hallgatóság azon töprengett, hogy vajon az újraválasztási kampány útját készíti-e elő, vagy visszavonulást tervez az Európai Bizottság elnöki székéből.

Beszédében már lehetett érezni, hogy nem egy utolsó fejezetet zár le, hanem nyitott kérdéseket hagyott, amivel azt sugallta, hogy van még tennivalója az európai politikában. A sorok között olvasva érezni lehetett az eltökéltséget, a politikai lendületet, ami a folytatásra utalt. Ez nem búcsú volt, hanem egy nyílt végű napirend, amely arra vár, hogy Ursula von der Leyen második ciklusában teljesítse. Éppen e sorsdöntő bejelentés napján sor került egy találkozóra Alex Sorossal, a Nyílt Társadalom trónjának örökösével. Von der Leyen évek óta a globális elit köreiben mozgott olyan személyekkel, mint Alex Soros vagy más, a Nyílt Társadalomhoz tartozó civil szervezetek vezetői. Ezek a találkozók olyan befolyási hálót emeltek ki, amely messze túlmutat az európai vezetés hagyományos határain.

A mostani találkozó időzítése, amely egybeesik újraválasztásának bejelentésével, olyan szimbolikus jelentőséggel bír, ami túlmutat a puszta politikai manőverezésen. Ez egy következményekkel teli találkozó, a globalista erők összefolyása, amely a vezetői pályáját alakítja. Az ilyen találkozók zárt ajtói a megvitatott stratégiák és összehangolt napirendek visszhangját hordozzák, és Von der Leyen globalista vízió melletti folyamatos elkötelezettségét mutatják. Mivel ismét a politika színpadára lép, Alex Soros jelenléte ebben a helyzetben nem puszta véletlen. A globális befolyás letéteményeseinek jóváhagyását, bólintását jelenti, jelezve az európai vezetés jövőjéről alkotott közös elképzelést egy szélesebb körű globalista menetrend keretein belül. Ursula von der Leyen politikai története új fejezetet nyit, amelyben a hatalom zsinórjait a globális elit kezei mozgatják, és a megfigyelőknek el kell gondolkodniuk azon, hogy ez a szimbiózis milyen hatással lesz az európai kormányzásra.

Már ha csak Von der Leyen jelenlegi politikai ciklusát vizsgáljuk, az elmúlt éveket olyan botrányok övezik, amelyek sötét árnyékot vetnek a bizottság elnöki szerepére. Olyan súlyos korrupciós vádak kavarognak körülötte, amelyek megkérdőjelezik vezetői integritását. A Pfizerrel a koronavírus elleni vakcináról folytatott előzetes tárgyalásai a titokzatosság jegyében zajlottak, és a gyógyszeripari óriáscég vezérigazgatójával, Albert Bourlával folytatott szöveges üzeneteken keresztül történtek, mely SMS-ek később rejtélyes módon eltűntek. Az Európai Bizottság elnöke azonban védekezően elhatárolódott a tárgyalásoktól, és azt állította, hogy az üzeneteknek nem volt befolyásuk az üzlet menetére. A vizsgálat előrehaladtával azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az SMS-tárgyalások jelentőségének kissebbítésére tett kísérlete stratégiai jelentőségű volt, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az EU milyen pénzügyi veszteséget szenvedett el a Pfizer-vakcinák megvásárlásával.

Korábban írtuk

Von der Leyen hatása az európai gazdaságra az elmúlt öt évben katasztrofális volt. A túlzott hitelfelvételek sorozata és az ipartalanítással járó zöldstratégia padlóra küldte a kontinenst. Annak ellenére, hogy ezeket az intézkedéseket haladásként védte, a valóság az, hogy az EU jelentősen lemaradt a globális versenytársakhoz képest a hivatali ideje alatt, és egy esetleges második ciklusban kevés kilátás van a fellendülésre.

Tovább bizonyítja Von der Leyen alkalmatlanságát a hitelfelvétel jelentős növelése, amit a 700 milliárd eurós koronavírus utáni gazdaságélénkítési alap példáz, amely nem ösztönözte a növekedést, valamint a tagállamok nagy része az előfinanszírozáson kívül nem kapta meg a további forrásokat, mások még az előfinanszírozásban sem részesültek. Másodszor, a Green Deal, amelynek célja, hogy Európa az éghajlatváltozás elleni küzdelemben vezető szerepet töltsön be, pénzügyi terhet jelentett és tiltakozásokat váltott ki, különösen a mezőgazdasági ágazatban. Végezetül pedig az, hogy az EU Von der Leyen felügyelete alatt többletjogköröket halmozott fel, megfojtotta az innovációt, és ez olyan mikroirányítási megközelítéshez vezetett, amely veszélyezteti az EU gazdasági jelentőségét, valamint a tagállamok szuverenitását.

Von der Leyen a saját biztosai körében is elégedetlen légkört teremtett. Évről évre nyilvánvalóbbá váltak a repedések a munkakörnyezetén belül, mivel egyes biztosai a korai távozás mellett döntenek, és alternatív lehetőségek után néznek. Távozott Marija Gabriel innovációs és kutatási biztos, Margrethe Vestager ügyvezető alelnök is ringbe szállt az Európai Beruházási Bank vezetői posztjáért, majd Frans Timmermans volt ügyvezető alelnök tért vissza a holland belpolitikába, ami tovább erősítette a zűrzavaros bizottság képét. A hivatalos magyarázatokon túl Von der Leyen vezetési stílusa is elégedetlenséget váltott ki. Zárt ajtók mögött, korlátozott konzultációval és centralizált vezetési megközelítéssel hozott döntései miatt a biztosok úgy érzik, hogy háttérbe szorultak.

Ursula von der Leyen vezetési stílusa miatt az Európai Bizottságon belül a belső ellenvélemény mind jobban megerősödött. A biztosok növekvő elégedetlensége és a nagy visszhangot kiváltó távozások most abban csúcsosodtak ki, hogy Nicolas Schmit, Von der Leyen egyik biztosa kihívóként lépett elő. Schmit döntése, hogy elindul az európai bizottsági székért, és az európai szocialisták jelöltjeként pozicionálja magát, közvetlen következménye a Von der Leyen munkamoráljában észlelt hiányosságoknak. Az elégedetlenség, amelyet a zárt ajtók mögött történő döntéshozatalra való hajlama és a befogadó vezetésének hiánya táplál, termékeny talajt teremtett a belső ellenzék számára.

Bár a felszínen úgy tűnhet, Von der Leyennek nagy esélye van arra, hogy a tagállamok vezetői őt válasszák, a kinevezési folyamat mindig tartogathat meglepetéseket. A Spitzenkandidat-rendszer, amelynek célja, hogy az európai parlamenti választási eredményeket összekapcsolja a bizottság elnökének kinevezésével, a múltban megbukott. Az újbóli kinevezésért versengve Von der Leyennek az Európai Néppárt (EPP) csúcsjelöltjeként ismét az európai politika összetett terepén kell majd eligazodnia. Bár az EPP várhatóan jelentős számú mandátumot szerez az Európai Parlamentben, a végeredmény kiszámíthatatlan, és a tagállami vezetők közötti tárgyalások dinamikája kulcsfontosságú szerepet játszhat. A Spitzenkandidat-rendszer sikerét övező bizonytalanság továbbra is fennáll, és Von der Leyen jelenlegi pozíciója ellenére olyan kihívásokkal nézhet szembe, amelyek megnyitják az utat egy meglepetésjelölt felbukkanása előtt, ahogyan ez Von der Leyen személyében is megtörtént öt évvel ezelőtt.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője