Rend
Kegyetlenség! Amit maga tőlünk követel, azt egy ember nem bírja ki!Az új igazgató belépett az irodába, és szigorú tekintettel végigmérte a dolgozóit. Végre mindenki elcsendesedett.
– Most kijelölöm az ülésrendet – mondta, és körbeadott egy papírt.
– Én nem akarok a Kovács kolléga mellé ülni! – tiltakozott bosszúsan az egyik könyvelő hölgy.
– Én is utálom a Marit, inkább Gizi mellé szeretnék… – kezdte a programozó, de a direktor ráüvöltött:
– Ez nem kívánságműsor! Aki fél percen belül nem ül a helyén, fenyítést kap!
Gyors futkározásba kezdtek, majd kelletlenül letelepedtek.
– Negyvenöt percig senki sem állhat fel, nem beszélhet, csak ha kérdezem.
– Enni szabad? – próbálkozott a valamit mindig majszolgató Sanyi.
– A tízperces szünetekben. Akkor lehet mosdóba is menni. Most tessék dolgozni! A nap végén ellenőrzöm, és értékelem a teljesítményt.
– Én át szoktam csúsztatni másnapra a…
– Jelentkezett? Miért szól közbe? Én ütemezem a munkát, otthonra is kap feladatot, nem lesz ideje csúsztatgatni.
– Szerettem volna moziba menni…
– Én meg szeretnék repülni, mint a madarak! Még mit nem! Addig nincs mozi, színház, randevú, amíg nem végzett az otthonra meghatározott feladatokkal.
– Mikor lesz így szabadidőm?
– Ha szabadságra megy, akkor. Már persze amennyi a kötelező gyakorlatok mellett marad. Tegye el a telefont, most ne fecsegjen senkivel!
– Csak édesanyámat hívtam fel.
– Majd este találkozik vele!
– Éhes vagyok!
– Ebéd tizenkettőtől fél kettőig, de a mi csoportunknak 13:12 és 13:24 között van rá módja. Ma tojásleves lesz, és fasírt félig főtt krumplival…
– Utálom a tojáslevest!
– Akkor éhen marad! És húzza be a lábát, nem tudok így körbemenni.
– Kegyetlenség! Amit maga tőlünk követel, azt egy ember nem bírja ki!
– Hallgasson, a nyolcéves gyerekek is végigcsinálják ezt mindennap!